Sziasztok. "Kicsi" csúszással, de meghoztam a következő részt. Remélem a késésem ellenére még fogjátok olvasni. xx puszi xx
Reggel az egyre idegesítőbb csengetésre keltem fel.
Felkaptam a tegnap fáradtan ledobott pólómat, és leszaladtam a lépcsőn. A
csengetés nem hagyott alább, már idegesen nyitottam ajtót, ahol Mats állt piros
fejjel.
-
Mi van azzal, hogy szólsz ,ha hazajöttél? Azt hittem
valami bajod van haver, emlékszel mi volt két éve.
-
Neked is szia Mats. Bocsi, csak kibaszottul fáradt
voltam, és meg ne említsd ezt.
Hummels bejött a nappaliba, és levágta magát, a vadonatúj
bőrkanapémra.
-
Tízre ruhapróbára megyünk. – jelentette ki az óráját
nézve. – Már negyed tíz van, úgyhogy csipkedd magad Marcinho.
-
Mi van? – kérdeztem kómásan, mert még hirtelen azt se
tudtam milyen nap van.
-
Öltönyt szilveszterre, mert nem hiszem, hogy neked
annyira sok lenne belőle, mert nem igazán hordasz ilyen dolgokat.
-
Hát na, szeretem a kényelmes ruhákat.
-
Siess. – utasított.
Kettesével szelve a fokokat felszaladtam, hogy elkészüljek.
A a zselémet a dezodorommal együtt a fürdőszobába készítettem.
Beálltam a zuhany alá, és engedtem magamra a frissítő melegvizet. A csokis
tusfürdőmet a testemre masszírozva, lemostam magamról az izzadságot. Miután
végeztem, kiléptem a jéghideg csempére, és egy törölközőt levéve a fogasról ,
megtörölköztem. A tükör elé álltam, majd a hajszárítóval óvatosan
megszárítottam, és a zselével beállítottam azt. Befújtam magam dezodorral, és
visszasétáltam a szobámba. Egyszerű fehér pólót vettem fel a próba miatt, hogy
ne kelljen annyit öltöznöm. Hozzá egy koptatott, fekete farmert választottam,
fekete fullcappel. Lent már nem volt egyedül Mats, és nem is volt jó kedve.
Nekem háttal ált, egy alacsony melegítőt viselő férfi. Mikor észrevett, felém
fordult. Klopp volt az, az edzőnk.
-
Á Marcinho. Hogy vagy? Milyen volt az út? - mosolygott
erőltetten, tudtam, hogy valamit akar.
-
Mi az, mester?
-
Ma 5 órakor lenne egy barátságos meccs a Barca ellen,
és még a délután folyamán tartanánk egy edzést is, szeretnélek titeket a
kezdőbe tenni. Na?
-
Nem, nem és nem, tudja, hogy ránk mindig számíthat, de
szilveszter előtt egy-két nappal?
-
Igen tudom, de…
-
Legyen. – egyeztem bele.
-
Marco, de….
-
Mats a sérülésem miatt alig tudtam mostanság játszani.
-
Legyen. – egyezett bele, majd kezet fogtunk, és Klopp
ment is a dolgára.
Ha az edző Hummelstől
nem kapott szidást, majd Aubameyang fog adni neki, főleg, hogy ma este akart
hazautazni, a szüleihez. Jürgen után mi is indultunk, hogy időben odaérjünk a
ruhapróbára. Beszálltunk a kocsiba, kitolattunk, majd kifordultunk a főútra. Én
vezettem, mert Mats egy kicsit ideges volt valami miatt.
-
Itt fordulj le. – szólalt meg végül az út végén. .- Itt
ez az épület az.
Beparkoltam az ajtóhoz
legközelebbi helyre és leállítottam a motort. Mats kiszállt és becsapta az ajtót, majd beviharzott. Utána siettem én is,
mert egy nagy épület volt, és még a végén eltévedek. Egy harmincas, szőke,
mosolygó nő fogadott minket, egy mérőszalaggal a kezében. Először Matsról, majd
rólam is levette a méreteket az öltönyhöz, és az inghez. Inget próbáltunk, majd cipőt. Hummels mindenről
gondoskodott. Kifizettük, és mondta, hogy holnap délután, már jöhetünk is érte,
mert a miénket, előre tette. Kisétáltunk az épületből, beszálltunk a kocsiba, s
hazafelé indultunk. Muszáj volt megtörnöm a csendet.
-
Mats? Mi a bajod?
-
Semmi. Hagyjuk, inkább vezess. - parancsolt rám.
-
Még mindig a meccs? – tippeltem óvatosan.
-
Igen. – köpte felém a szavakat.
-
Hummels, én is lemegyek arra a hülye „COCAINE” bulira,
pedig semmi kedvem, de miattad elmegyek.
-
Jó legyen, csak, hogy tudd, én is csak miattad megyek
játszani.
-
Tudom. Nincs harag? – néztem rá kiskutya szemekkel.
-
Dehogyis Marcinho. Tudnék én rád haragudni haver? –
vigyorgott. – de most a vezetéssel foglalkozz, mert nem akarok ilyen jóképűen
meghalni.
Nem sokkal később haza is értünk. Amint kiszálltam és
ránéztem az órámra, láttam, hogy már dél van. Mats előre szaladt, hogy
összeüssön valami ebédet. Mikor beértem az ajtón, megszólalt a csengőhangom, és
Klopp vigyorgott a kijelzőn.
-
Igen mester? – szóltam bele.
-
„Kettőtől edzés,
siessetek!” – mondta köszönés nélkül azon a morgós hangján.
-
Megebédelünk, és lassan indulunk is.
-
„Viszlát”. – és rám nyomta.
Bementem a konyhába ahol Hummels már javában kuktálkodott.
-
Ideadnád az asztalról a tasakot.
-
ÖÖÖÖÖÖÖÖ. – néztem rá furán.
-
Az a kis tasak, ott ni. – mutatott egy kis téglalap
alakú tasakra.
-
Ez? – nyújtottam oda.
-
Igen. Gratulálok Marcinho.
-
Ne gúnyolódj, inkább siess, mert kettőtől edzés. Jürgen
pedig nincs a legjobb formájában.
-
Már megszoktam. – dörmögött, és tovább főzött.
Kimentem a nappaliba, mert ilyenkor egyedül kell hagyni őt.
Bekapcsoltam a tv-t az egyik sport adóra, és az egyiken megakadt a szemem, mert
a ma esti meccset harangozták be. Pontosabban, Neymar beszélt a
sajtótájékoztatón. Vagyis csak dicsérte a Barcelona csapatát, minket pedig
könnyű ellenfélnek titulált, majd meglátjuk, hogy a pályán is ilyen nagypofája
lesz-e a kis brazilnak. Ki nem állhatom az egész csapatát. Egy ember van, akit
tisztelek, és kedvelek, az pedig a legjobbjuk Messi. Sosem volt nagyképű, pedig
neki igazán lehetne mire.
-
Kész a kaja. – ordított ki Mats.
-
Megyek. – kiabáltam vissza majd felpattantam, és a
konyha felé indultam. – Mi a kaja haver? – lestem bele, de ellökött, és az
asztalhoz parancsolt. Kitette elém a tányért, majd magának is, ezután az evőeszközöket, és végül magát a
kaját is. Spagetti volt az, a jobb, Mats féle verzió, a kedvencem. Nem akartunk
sokat enni az edzés miatt, így csak egy kicsit szedtünk, és inkább eltettük
estére. Mire végeztünk, már fél kettő volt. A mosogatóba tettük a tányért és
felvettük a kabátot, majd indultunk. Az utat már csukott szemmel is végig
tudnám vezetni, annyira ismerem. Mikor odaértünk, épp Aubameyang szállt ki
dühöngve a kocsijából, és viharzott be. De jó lesz ez az edzés, gondoltam
magamban. Mi is kiszálltunk, és épp, Weidenfellerrel
találkozunk. Ő sem volt a legjobb kedvében. Mikor beértünk az öltözőbe,
mindenki kussban öltözött, csak magában mormogott. Leültem a helyemre, majd a
szekrényemből kipakoltam az edzőcuccomat, és kezdtem átöltözni. Mikor kész
lettünk, egyszerre indultunk ki a pályára. A nagy csöndben lehetett hallani,
ahogy a stoplik kopognak. Kint megcsapott a frissen vágott fű illata. A pályán
már ki voltak készítve az edző kellékek. Klopp lépett elénk mosolyogva, de
mikor meglátta, hogy nincs épp jókedvünk, inkább visszább vett. Tíz kör
futással kezdtünk, majd nyújtó, és passz gyakorlatok következtek.
-
Vegyétek fel a megkülönböztető mezeket, meccsezünk. A
kezdők játszanak a cserék ellen, gyerünk. – kiáltotta el magát az edzőnk.
Mire végeztünk, már fél négy volt. Visszamentünk az
öltözőbe, fáradtan izzadtan, hogy lezuhanyozzunk, és visszaöltözzünk. Hummels
és én miután végeztünk, elsőként hagytuk el az épületet, és mentünk a
parkolóba. Otthon már várt Mats kocsija, amivel reggel jött. Ő is hazament,
hogy elkészüljön. Én is így tettem.
*Délután háromnegyed öt. A meccs*
Az edző pályán sorakoztunk, ahonnan elvitt minket a busz a
stadionba. Leszálltunk a buszról, ahol a szurkolók ezrei tomboltak a kordonok
mögött. Kiosztottunk pár autogramot, és fotót, majd az öltözőbe indultunk, ahol
már készen vártak minket a mezek, és Klopp várt ránk biztató mosollyal.
Elfoglaltuk a helyeinket, és nekiálltunk átöltözni, majd a meccs előtt még
kimentünk melegíteni. A szurkolók, mezekben tapsoltak, fütyültek, és kiabáltak
hatalmas Dortmundos zászlókat lengetve a magasban. Ettől a látványtól megy
nekünk olyan jól a foci. A szurkolók azok, akik erőt adnak hozzá. Értünk
szurkolnak, mi pedig értük focizunk, csak is értük. Megérkezett a Barca kezdő
tizenegye is melegíteni, majd levettük a melegítő felsőket, és következtek a
himnuszok, és a csapatfotók. Láttam, ahogy Neymar szánakozva nézi a csapatot,
és nevetve odasúg valamit Messinek, aki csak rosszallóan megrázza a fejét és
megy a játékvezetőhöz, és Hummelshez mivel ők a csapatkapitányok a meccsen. Elkezdődött a meccs. A tízedik percben
megszerezzük a vezetést. Neymar búsulva megy a felezővonalához, én csak
megveregettem a vállát, s rákacsintottam, majd nevetve lepacsiztam
Weidenfellerrel. Aztán a tizenhatodik percben Neymar dühből beleveri a labdát
Hummelsbe akinek a fejét találta, de egy kis víz és felkelt, majd szaladt
tovább. Ezután folyamatos helyzetkihagyás következett mindkét oldalon, és nem
sokkal később vége is lett az első félidőnek. A spori nem hosszabbított. A
szememmel a lelátót pásztáztam Durmot keresve, épp egy lánnyal beszélgetett, és
nem vett észre, így lesétáltam. Lent a Barca öltözője előtt elsétálva
hallottam, ahogy Neymar engem szid. Meg hogy én mit képzelek magamról, ki
vagyok én? Igaz az a mondás, hogy akkor vagy jó játékos, ha az ellenfél
öltözőjében is rólad beszélnek. A mi öltözőnk tombolt. Mikor beléptem mindenki
nekem ugrott, és kiabálva rángattak.
-
Oké, oké srácok, értem, vezetünk, de nem szabad elbízni
magunkat. Oké? Játszanunk kell a játékunkat, mert úgy látszik, idegesíti őket,
és hatásos ellenük. El kell csípni a passzaikat. Nem szabad, hogy ők
irányítsanak, és hogy náluk legyen a labda. Tudják meg, hogy milyen csapat
az a Dortmund. Dortmund? – nyújtottam
előre a kezem, majd ők is egyesével. DORTMUND. – ordítottuk egyszerre, és
kiszaladtunk.
A Barca cserélt, felhozták Alves helyett jött Adriano, mert
ő mind két szélen bevethető. Már a negyedik percben balhé tört ki. Neymar
szimulálása miatt odaszólt neki Hummels, és bezzeg a brazilt sem kellet
félteni.
-
Fejezzétek be. – húztam őket szét, de addigra a
játékvezető is oda jött.
-
Spori nem látta, hogy színlelt.
-
Anyád színlelt te hülye, nem látod mit csináltál?
Itt lépett közbe a bíró. Hummels a reklamálásért, s az
alítólagos szabálytalanságért, Neymar pedig a beszólásért kapott egy-egy
sárgalapot. Na meg a Barca egy szabadrúgást, amit Messi végzett el a kapuval
szemben, huszonegy méterről. Veszélyesen csavarodott, de a kapusunk az utolsó
pillanatba, még védeni tudta. A kipattanóra szaladtam és megindultunk
Lewandowskival egy kontrára, de Jordi Alba, az utolsó pillanatba visszahúzta a
lábam a tizenhatoson belül. Ezért a szabálytalanságért gólhelyzetbe,
tizenegyest kaptunk, amit értékesítettem is. Így már kettő nullára vezettünk a
nyolcvan nyolcadik percben, de Hummels labdát vesztett, és Messi úgy indult meg
mint a golyó, tudtam mi lesz a vége, mert őt senki sem tudja megalítani.
Innentől már csak a Barca próbált kiszenvedni egy döntetlent, de nem sikerült.
Mi már csak a hármas sípszót vártuk, ami nem sokkal később el is hallatszott. A
végeredmény 2-1 lett nekünk. Hummels és Neymar lepacsiztak, és megölelték
egymást, mintha mi sem történt volna, és mind ketten lesántikáltak. Hozzám
odajött Messi, hogy kezet fogjon és mezt cseréljen. Fáradtan, és boldogan
mentem vissza az öltözőben ahol ahogy beléptem egy korsó sör került rám.
-
Kösz srácok, most már biztos lecsuknak, hiába nem ittam
semmit, mert még Münchenben is érzik a sört rajtam.
-
Örülj már, nyertünk. – vigyorgott Hummels.
-
Mi van? Még ma duzzogtál.
-
Ezért megérte, ahogy a buli is megfogja. – kacsintott.
Én csak a szemeimet forgattam, és megrohamoztam a zuhanyzót.
Miután végeztem, átöltöztem, és elsőként szálltam fel a buszra. A többiek is
szépen lassan felszállingóztak. Utoljára Klopp jött fel, hogy köszönetet
mondjon a ma esti teljesítményünkért, majd leült a helyére. Fejemre tettem a
fejhallgatómat, és a homályos naplementébe bámultam. Mellettem Hummels pedig
aludt. Egyszer csak a telefonom csördült
fel. Durm villogott a kijelzőn.
-
Mond haver? – szóltam bele.
-
„Baromi jók voltatok Marcinho.” – dicsért meg.
-
Láttam, élvezted a meccset. – gondoltam itt a lányra,
akivel beszélt a félidőben.
-
„Minden pillanatát.” – áradozott.
-
Még a félidőt is mi? – próbáltam rávezetni de nem vette
az adást.
-
„Tessék?” -
döbbent le.
-
Hagyjuk. Szevasz haver. Jó ét.
-
„Neked is Marcinho.”
Az edző pálya épülete előtt megállt a busz, és mi
leszálltunk, és elköszöntünk egymástól, majd ki-ki, ment a saját útjára.
Beszálltam a kocsiba, és elindítottam a motort. Kikanyarodtam a főútra,
felkapcsoltam a reflektor, és indultam hazafelé. Otthon csak lehajítottam a
táskát, levettem a kabátot, és a nadrágot, és pólóstól, gatyástól az ágyba
zuhantam, és elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése