7. Fejezet MARCO

Sziasztok. Bocsi az elmaradásért, de nagyon csúnya tüdőgyulladásom lett, ugyanis a legjobb barátom, jó ötletnek tartotta, hogy húsvétkor, nem kölnivel, hanem egy vödör vízzel locsol meg. De a két-három hét elmaradásom kárpótlásául itt a következő rész. És a "szereplők " rész is bővült, kukkantsatok, be. És mg új előzetes is van, nézzétek meg ha van kedvetek : http://boxyblogja.blogspot.hu/2015/01/elozetes.html
 Írjatok véleményt, komizzatok, pipáljatok, szavazzatok. 

xxpuszixx

A tegnapi legénybúcsú miatt másnaposan, sajgó fejjel, és két csinos szöszivel az oldalamon keltem fel ma reggel. Óvatosan kikecmeregtem az ágyból, felvettem a boxeremet, és egy pólót. Kimentem a szobából, leszaladtam a lépcsőn. A nappaliban Mats feküdt a földön egyedül. Csak mosolyogtam magamban, és a konyhába mentem ahol a tegnapi ünnepelt ült a fejét fogva.

- Jó buli volt? – kérdezte nyöszörögve Müller.

 -Ja. Az baj ha én semmire sem emlékszem? – röhögtem el magam. – csak az ébredésre, amikor is két dögös szöszi között ébredtem. 

-Neked aztán jó estéd lehetett Marcinho.- Csak mosolyogtam, és próbáltam visszaemlékezni a tegnapra, de nem sikerült, csak a fejem fájt, de az nagyon. A konyhaszekrény tetejéről levettem, egy fehér dobozkát, amiben a gyógyszereket tartottam. Egy fájdalom csillapítót vettem ki, majd egy pohár víz társaságában lehajtottam. A gőzölgő kávém már a konyhapulton volt, és épp inni készültem mikor csengetni kezdtek. Kiszaladtam az előszobába, felkeltettem Hummelst, és ajtót nyitottam. Charolin támadt le. Bűzlött az alkoholtól, és részeg volt.

 -Mit akarsz itt? – toltam el magamtól. 

-Téged, csak is téged. Bocsásd meg minden bűnöm, jó leszek, de most rosszul vagyok. – nyögte ki az utolsó szavakat is, és összeesett. 

-Mats, Müller, gyertek segíteni gyorsan. -Az ölembe kaptam, és a kanapéhoz vittem. Mikor letettem a karjaim közül már nem volt eszméleténél, így Müllert ott hagytam vele, és mentem, hogy magamra kapjak valamit és indítsam a kocsit, majd bevigyem a kórházba . A karomban kivittem a kocsiig, ahol betettem a hátsó ülésre, és elindultunk a sürgősségire. A bejárat elé beparkoltam, Mats segített kivenni a kocsiból, és berohantunk a kórházba. Müller hívta a szüleit, hogy mi történt. Bevitték egy vizsgálóba, addig mi kint a hideg, fehér falak között várakoztunk, apró műanyagszékeken.

 -Herr Reus kérem, fáradjon be. – jött ki a nővér, és tessékelt be az ajtón. Egy hófehér szobában találtam magam, Charolin már fent volt, és valami képet nézegetett.

 -Jó hírem van maguknak. – mosolygott az orvos.- Még is mi? – döbbenten néztem körbe, körbe.

-Marco gyereked lesz. – mosolygott Car.

 -Mi van? Az nem lehet, nem is vagyunk együtt. Kivel csináltattad fel magad. Már egyszer eljátszottad ezt, többször nem fogod. – törtem ki, és köptem felé a szavakat, majd meg sem várva a választ idegesen megfordultam, és kitörtem az ajtón, egészen a kocsimig, ahol bevártam a fiúkat, és beletaposva a gázba, egészen hazáig, száguldoztam. Otthon elővettem apám skót viszkijét, és idegemben meghúztam. Mats elvette az üveget tőlem.

 -Hé, azért estére józannak kellene lenned. – röhögött. 

-Nyugi, nem leszek részeg, csak az a ribanc…

 -Mi volt? Kirohantál, mi meg utánad, nehogy valami hülyeséget csinálj. 

-Terhes, és azért lett rosszul, mert alkoholt, ivott rá, és azt állítja, hogy az enyém a gyerek.

 -Mi van? – döbbent meg. – De ugye nem? 

-Dehogy is.

 -Oké, akkor, most nyugodj meg, és készülj estére. Oké? – nyugtatott. – ezt pedig elviszem. – fogta meg a szeszes üveget.

 -Felhívom Cart, hogy magyarázzon meg mindent. 

-Mi lenne, ha hanyagolnád ezt egy kicsit?

 -Tisztáznom kell, még mielőtt ezzel kezdene zsarolni. 

-Akkor menjünk be.

 -Elintézem egyedül

. -Ja, és egy rekesz viszki.

 -Na menjünk. Müller? – néztem körül.

 -Ó, őt a mennyasszonya hazavitte.- Nem szóltam semmit, mert eltudom képzelni, hogy milyen lelki állapotban lehet Bella, ahogy meglátta Tomast. Visszavettem a kabátom, és becsuktam magam után az ajtót, majd beültem az anyósülésre. Mats nem engedte, hogy vezessek, az alkohol és a rendőrök miatt, és mert ideges vagyok. Kitolatott a felhajtóról, és kikanyarodott, a kórház felé vezető úton. Mikor odaértünk beparkolt a parkolóba, és kiszálltunk. Vettem egy nagy lélegzetet és Mats után mentem. A nővér elkísért minket a betegszobához ahol Charolin volt. Az ágyban feküdt és sírt.

-Bejöhetünk? – kopogtattam.

 -Mit akartok, megint leszidni? – dühösen letörölte könnyeit.

 -Csak beszélni, és hogy miért mondtad azt, hogy én vagyok az apa?

 -Ja, mert kitudja kivel feküdtél össze. – röhögött Mats.

-Hummels. – szóltam rá. Ő csak forgatta a szemeit, majd sarkon fordult, és kiment.

 -Nem tudom,össze vagyok zavarodva de segítened kell. – nézett ijedten rám. Valami komoly lehet az ügy mögött, de nem tudom mi.- Mi a baj? – ültem le mellé az ágyra. 

-Emlékszel, amikor két éve Washingtonban, olyan csúnyán szakítottunk? 

 -Igen. Ne is emlékeztess, de ennek mi köze az egészhez? – gondolkodtam.

 -Másnap annyira elakartam felejteni mindent, hogy nem csak az ittam, de drogoztam is. 

-És? – döbbentem le.

 -Megismertem egy lányt. Roxyt. Ő pedig anyja halála, és a barátja miatt kezdte szedni a bogyókat.

-Még mindig nem értem, miért kell, hogy segítsek.

 -Hogy elbújjak valahol, mert én voltam az a lány aki miatt megcsalta Roxyt a barátja, de a fiú nem tudta ezt nekem megbocsátani, és megígérte, hogy megkeres és tönkre tesz, ahogy én tettem őt, amiért, lefeküdtem vele.

 -És? Már szerintem azt se tudja hol vagy. – nyugtattam. 

-Tegnap láttam a városban. Itt van, és félek. – sírt. – tönkre teszi az állásom, az életem, mindenem. – szipogott.

 -Akkor sem fog tudni megtalálni.

 -Befolyásos ember, cégvezető, bárkit letud fizetni nem érted? Senki sem tudja hol voltam két éve, és mi van ha mindent kitálal?

 -Hogy hívják?

 -Jack Hope. 

-Nyugodj meg. Ha valami baj van hívj. Oké? 

-Rendben, köszönök Marco mindent, és sajnálom, hogy azt hazudtam a tiéd, csak nem akartam, hogy kiderüljön, hogy még én sem tudom. 

-Most nyugodj meg, és vigyázz magadra. Most mennem kell, még benézek.

 -Szia.

 -Szia.- Kimentem a betegszobából, ahol Mats ült a fejét a tenyerébe temetve. Oldalba böktem, hogy keljen, majd megindultunk kifelé. A kocsiba beülve mindent elmagyaráztam neki, de ő még mindig nem hisz neki, egy kis porcikám neki ad igazat, de végül is Car két éve Washingtonban maradt, és ott viszont nem tudom mit csinált. Haza vittem Hummelst, majd én is haza mentem és megtámadtam a fürdőszobát. Leöltöztem, és a ruháimat össze vissza szórtam, majd a zuhany alá állva hagytam, hogy a melegvíz végigfolyjon a bőrömön. Így volt időm mindent végiggondolni. Mikor végeztem, megtörölköztem, és visszavettem egy egyszerű melegítő nadrágot, és pólót. Leszaladtam a lépcsőn, és a konyhába mentem. Meglepetten léptem be, hogy a két szöszi még mindig ott illeg fehérneműbe. -Na, hölgyeim, maguk nagyon csinosak, de akármi is történt tegnap este annak vége, és örülnék, ha elfáradnának, míg finom vagyok. Köszönöm. – mosolyogtam rájuk, ők pedig sértetten kiviharzottak. Még hallottam, ahogy becsapták maguk után az ajtót, de legalább nem hagytak éhen, ugyanis csináltak kaját. Leültem az asztalhoz, és elkezdtem enni. Megnéztem az időt, és már öt óra volt. Gyorsabban kezdtem el kanalazni a levest, majd felsiettem, a szobámba, hogy átvegyem a zakómat. Leszaladtam a nappaliba, felvettem a kabátomat, és a jegyemet, majd becsukva magam után az ajtót, elindultam a kocsiig, és beszálltam. Elindítottam a motort, és egyenesen Matsért, és Durmmért mentem. Mire a színházba értünk, már szintem mindenki ott volt. A bejáratnál felmutattuk a jegyeket, és beléptünk az épületbe, ahol vörös szőnyeg volt terítve. Körbenéztünk, majd egy színpadhoz közeli, szimpatikusnak tűnő asztalnál helyet foglaltunk.

 -Hé srácok, ott az egyik ismerősöm odamegyek hozzá köszönni. – és Durm már el is indult a bejárati ajtó felé, ahol épp egy csinos szöszi lépett befelé az ajtón. Az a lány volt az akit a meccsen láttam vele dumálni a félidőben. 

-Hé Marcinho, ki ez a dögös cica? - mutatott a lány felé.

 -Nem tudom, még nem találkoztam vele, de Erikkel már láttam, mikor a jótékonysági meccs volt. Vele beszélt a félidőben.

-Az nem lehet, hogy ilyen hamar be is csajozik.

 -Mats, ne legyél már ilyen, lehet, hogy csak barátok. 

-Hát Durmnál valami nagy baj lehet, ha ezzel a csajjal csak barátkozni akar.

 -Még is hamarabb sikerült neki, mint neked. – cukkoltam.

-Inkább hozok valami inni. – állt fel, és duzzogva el ment. Nem sokkal később Durm is visszatért.

-Mats? – nézett körbe.

 -Elment inni, mert megsértődött, hogy hamarabb becsajoztál, mint ő.

 -ÁÁÁ még csak most ismertem meg nem rég, mikor visszajöttem Madridból. A repülőgépen pont mellettem ült. 

-És ez mind véletlen mi? – röhögtem.

 -Az.- Az este további részben nem is történt semmi egészen éjfélig,vagyis az utolsó előadóig. Mikor elkezdett énekelni, a már illuminált állapotban lévő Durm barátom szeme felcsillant, és megindult a színpad felé.

 -Ez meg hova megy? – kortyolt bele az italába a másik részeges, 

 -Lehet közelebbről akarja látni. -Mikor vége lett a számnak, hírtelen tűzijáték jelent meg az égen, és éjfélt kiáltott mindenki. Nem sokkal később, a szöszi oldalán, dalolászva, kiabálva pillantottam meg Durmot. 

-Hú haver neked aztán jó éjszakád lehetett. – röhögtem.

 -Mennyit fizettél a szolgáltatásért? – szakadt Mats is. 

-Milyen éjszaka? Milyen szolgáltatás? – bámult össze vissza Durm, mint aki azt se tudja hol van. -Ezért a szolgáltatásért. – állt fel Hummels és karolta át a lányt. Éreztem, hogy ebből nem fog jó kisülni, mert a lány döbbenten nézett Matsra, majd lekevert neki egy pofont, és elviharzott. Bűntudatom volt Mats miatt így utána mentem, majd megragadtam a karját. Mikor visszafordult, égszínkék szemeivel megtudott volna ölni. 

-Mi van? Te is kérsz egyet, - üvöltött rám.

 -Hó-hó-hó. Nyugi. Csak Mats barátom miatt akartam bocsánatot kérni, hogyan kárpótolhatnánk? – magyarázkodtam.

 -Sehogy, el van felejtve. – nyugodott le egy kicsit.

 -Egy ebéd holnap, amit Hummels fog állni, a barátnőjét, és a menedzserét is meghívjuk.

 -Honnan tudja, hogy kikkel jöttem?- Érdeklődött.

 -Durm. – mosolyogtam az asztal felé, ahol épp Durm esett le a székről.

 -Nem is tudom…

 -Nyugodjon meg csak bocsánatkérés. Egyébként, máskor normális, csak most nem épp józan. 

-Maga miért nem ivott?

 -Vezetek. – és akkor megérkezett egy másik lány is. Alacsonyabb volt, és barna haja volt. 

-Üdv. Megzavartam valamit- - karolta át.

 -Nem dehogy is, de elnézést, hogy, is hívják magát? Marco. – mosolyogtam,- de jobb lenne, ha tegeződnénk. 

-Na szóval, majd elmesélem csak a lényeg, hogy Marco meghívott minket ebédelni egy kis kárpótlásul. – mesélte, a barátnője felé fordulva. 

-Milyen kárpótlás,? – értetlenkedett a másik lány.

 -Majd elmondom, de most mennünk kell. Viszlát Marco.

 -Hé, várjon, egy számot kaphatok, hogy eltudjam érni, a holnapi nap folyamán. – szóltam utána mielőtt még el ment volna.

 -Persze, Mia van nálad toll? – mosolygott.

 -Tessék. – adta neki oda Mia. Leírta a számát, és a nevét, majd elköszöntek, és el is mentek. Én pedig Hummelshez mentem vissza.

 -Holnap lógsz egy ebéddel.

 -Milyen ebéddel? Kinek? – döbbent meg.

 -A lánynak akit leribancoztál. Bocsánatkérésül elhívtam őket a nevedben egy ebédre. 

-Marco egyszer még megöllek ugye tudod,- és lehúzta a poharat. Nem sokkal később már mi is indultunk, de mielőtt mg elfelejtettem volna, küldtem egy SMS-t Roxynak, vagy nem tudom hogy hívják, de ez volt a papírra írva. „ Holnap tizenegy óra. Casandra étterem. Borussia út 56. Marco”… Hazavittem a két részegest, majd én is hazamentem, hogy levessem magamról a kényelmetlen öltönyt, és boxerben, és pólóban belezuhantam az ágyba, és el is aludtam…