3. Fejezet ROXY

  

                                  SZIASZTOK.

Meghoztam a 3. fejezetet Roxy szemszögből. Remélem tetszeni fog. Ha tetszik/nem tetszik, akkor pipáljatok, vagy komiba írjatok véleményt.   Puszi. :)

 v  Roxy szemszöge:

Karácsony második napja. Ilyenkor karácsony napjain, fintorral kelek fel. Mindig, mikor a karácsonyfára nézek, a régi, szép idők villannak be a szemem elé. Ahogy anyával a fát díszítettük, vagy, ahogy apával a kiégett izzót kerestük az égősorban. Ilyenkor egy-egy kövér könnycsepp buggyan ki a szememből, és azt a többi automatikusan kövei, és ebből lesz a sírás, majd bőgés. Ma viszont elhatároztam, hogy a 2 éve nemlátott édesapámat meglátogassam. Aki, azóta biztos remeteként él, és azóta is iszik. Mióta anya meghalt, apa teljesen kifordult magából. Otthagyta a munkáját, iszik, és úgy alapjában véve, mindennek az ellentéte lett, mint aki eddig volt. Már megint azon kaptam magam, hogy az ágyban ülök, és magam elé bámulva érzem, ahogy a fehér bőröm a könnyektől nyirkosodik, és a hideg könnyek versenyezve folynak le az arcomról. Gyorsan kipattantam az ágyból, és a fürdő felé vetettem az irányt. Beálltam a mocskos tükör elé. A csapból lassan folydogáló hideg víz először hűtötte és csípte az arcomat, de a végére, mire felkeltette az alvó agyamat, addigra megszoktam. Ledobáltam magamról a pizsamának nevezhető rongyokat, és leszedtem a talpamról az vérrel átázott kötést. Beálltam a zuhany alá. A víz égette és marta friss sebet. Láttam, ahogy a lefolyóba lefolyik a vérrel színezett meleg víz

. Hajat most nem mostam, mert érzékeny és hamar zsírosodik. Mikor kiszálltam, megtörölköztem, és felvettem a köntösömet. Leültem a sarokban lévő, kicsi székre. Ölembe vettem az elsősegélynyújtó ládát és kiszedtem a seb ellátásához szükséges eszközöket. Óvatosan egy vattapamaccsal kitisztítottam és bekötöztem. Kapaszkodva és sántikálva mentem vissza a szobámba. Ahogy, lábujjhegyre álltam, éreztem, ahogy belenyilallik a talpamba, úgyhogy siettem a ruhaválasztással. A fehérnemű már könnyebb volt, mert az a legalsó fiókban volt. Ma sem vittem túlzásba az öltözködést. 

Egy fekete-fehér, csíkos, kapucnis pulóvert vettem fel. Rojtos, koptatott farmert, és egy hozzáillő kék deszkás cipőt.  Lesántikáltam a lépcsőn, hogy reggelizzek. Míg melegedett a pizza, addig készítettem egy kávét. Utálok egyedül reggelizni, de muszáj lesz, mert Mia is, és James is a rokonokkal tölti a karácsonyt. Én pedig az iszákos apámat látogatom meg. Óvatosan, kesztyűvel kivettem a reggelimet, és leültem, hogy megegyem. Mikor végeztem, megittam a gőzölgő kávét.  A szekrényből kivettem az ajándékomat, ami egy üveg franciabor volt. Egy szőlőmintás dísztáskában. Levettem a tartóról a kulcsot. Magamra vettem a prémes, fekete Chanel kabátomat.  Kilépve az ajtón, megérintett a bőrömet a hideg, decemberi szél. Mikor beültem a kocsiba, és beindítottam azt, az üvegek párásodni kezdtek.  Kikanyarodtam az utcába. Kihalt volt és sivár. Csak egy-két gyerek szaladgál hógolyóval a kezében. Mikor a régi házunk elé értem, láttam rajta a változást mióta anya nincs. Felparkoltam a kocsifelhajtóra és kiszálltam. Az ajtó elé lépve próbáltam ajtót nyitni, de csukva volt. Akkor eszembe jutott, hogy a küszöb alatt tartották a pótkulcsot. Megpróbáltam azzal, és tá-dám ki is nyílt az ajtó. Mikor bementem, megdöbbentem. Minden össze-vissza hevert. A mocskos tányérok a tv előtt, a kisasztalon voltak. Mindenhol, üres, sörösüvegek voltak. Apa nem volt otthon. Gondolkodtam, vajon hol lehet. Eszembe jutott, hogy van a közelbe egy kocsma. Visszamentem a kocsihoz. Kihajtottam, s meg sem álltam, míg oda nem értem. Mikor benyitottam, 10 részeg szempár figyelt fel rám, és füttyentett. Végig mentem, az italtól bűzlő férfiak közt. Apa pultnál ült, a jegygyűrűjét nézegette egy pohár vodka, és a szöszi pultos csaj társaságában. Amikor a háthoz értem, épp akkor készült kortyolni az alkoholos italából. Előrenyúltam és elvettem tőle. Lehet, hogy a stressz tette-e, vagy a látvány, de olyat tettem, amit én nem igazán szoktam. Megfogtam a poharat és lehúztam.  Apa, elkerekedett szemekkel nézett rám, és csak a fejét csóválta.

-          Mi az? Csak neked szabad? – mondtam szemrehányóan.

-          Nem, Roxána, de.. – ét itt abbahagyta, nem tudta tovább folytatni. Kigördült az első könnycseppje és azt a többi követte. Sírva, alkoholtó bűzlően, szorosan átölelt és nem engedett. Éreztem az ölelésén, hogy megtört és, hogy egyedül érzi magát. Megöleltem, hogy lássa sohasem lesz egyedül. „Ha kell a világ másik végéről is visszajövök érted.”- súgtam a fülébe. Mikor meghallotta, még szorosabban húzott magához, és ölelt meg.

-          Gyere, most mennyünk haza. Lefürdesz, és míg helyre nem jössz, addig nálam fogsz lakni.

-          Kicsikém, hogyan köszönhetem meg ezt neked. – mondta két szipogás között.

-          Sehogy, csak légy az a régi apa, aki voltál. Akivel tv-t néztünk és mindig hülyéskedtünk.

-          Megígérem. – kanyarodott, apró mosolyra a szája.

Megkaroltam, gyenge, vékony és összeesett karját. Óvatosan kivezettem erről a büdös, undorító itatóból. Beültettem az anyósülésre, és a kezébe tettem egy zacskót, hogy ha rátör a szükség, ne az én vadonatúj kárpitomon tegye azt. Hazafelé lassabban vezettem. Mikor kiszállt, megmerevedve nézte a házamat.  Nem szólt semmit csak elismerően bólintott és átkarolt. Mikor beértünk, leültettem a nappali kanapéjára azzal az utasítással, hogyha valami felülről vagy alulról távozni akar, akkor a WC a szemben lévő ajtón túl lesz.  A fürdőszobába mentem, hogy csinálja egy jó meleg fürdőt. Mikor kész lettem, kimentem, hogy besegítsem. Nem engedte, hogy segítsek. Mindig is büszke ember volt. Míg fürdött, végig az ajtó előtt álltam, vigyázva, nehogy elcsússzon és összetörje magát. 10 perc múlva ki is jött. Pizsamában, pedig még csak 2 óra volt. Megkérte, hogy mutassam meg neki a szobát, ahol laki fog és ő már onnantól egyedül is boldogú. A lépcső felé mutattam, ő pedig bólintott, és megindult felfelé a lépcsőn. Mivel nem tudtam mit csinálni, elhatároztam, hogy elmegyek futni. Apának hagytam egy cetlit. „ Elmentem futni, szolgád ki magad. Puszi. Roxy.”- felirattal. Felvettem az ergonomikus talppal rendelkező futócipőmet, a szürke, prémes melegítőmet, és fülhallgatómat. Mikor kiértem, láttam, hogy esik a hó, de ez engem nem hátráltatott, sőt a látvány még jobban vonzott. Fehér volt minden. A fák, az út, a házak. Füstölgő kémények. Ahogy futottam, hallottam, ahogy óvatosan ropog a hó a talpam alatt. A telefon GPS-e szerint 7 km-t futottam. Csak abba nem gondoltam bele, hogy azt visszafele is meg kellesz tenni. Hazafelé vezető út nagy részét sétával töltöttem el, és azzal, hogy a tájat csodáljam. Mikor hazaértem, már sötét volt. A lámpa fényében látszott, ahogy esik a hó. Néhányszor megcsillant benne. Ilyenkor, olyan volt, mint egy gyönyörű hullócsillag. Mikor bementem, apa a fekete, plazmatévém előtt ült, és őszibaracklevet ivott. Egy poént muszáj volt elsütnöm, hogy megtörjem a kínos csendet:

-          Apa vigyázz. – kiabáltam, amikor inni készült.

-          Mi az? – nézett rám elkerekedett szemekkel.

-          Abban nincs alkohol.

-          Nagyon vicces vagy. – dünnyögött szarkasztikusan.

Megsajnáltam, és odamentem, hogy hátulról átkaroljam, és megpusziljam az arcát. Felnézett és őszintén és szeretettel tele mosollyal nézett rám. Én ugyan ezt tettem, majd elengedtem, mert azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban kezdett el pislogni. Ez annak volt köszönhető, hogy az én izzadt szagomat 2 km-ről is lehetett érezni. Gyorsan beszaladtam a fürdőszobába, mert mát kezdtem n is érezni. A legerősebb tusfürdőmet vettem elő, és mosakodtam meg vele. Mikor kész lettem, felvettem a pizsamát, ami furcsa módon bekerült a fürdőszobába. Mikor kijöttem, a párával telt levegő velem együtt jött ki a huzat segítségével. Leszóltam apának, hogy megyek aludni, de ő addig marad fent, amíg csak akar. Bebotorkáltam a hálóba. Belezuhantam az ágyba, és el is aludtam…

Előzetes

Sziasztok. Kicsi csúszással, de elkészült és fel is került az előzetes. Remélem tetszeni fog, és akinek eddig nem tetszett annak is felkeltette az érdeklődését.
Puszika. xx

2. Fejezet MARCO

    Sziasztok.

Meghoztam a 2. Fejezetet Marco szemszögéből. Bocsi, hogy ilyen rövid, de míg nem kezd kibontakozni a sztori addig nem igazán tudom a semmit hosszúra nyúzni és nem akarom  unalmassá tenni. Szóval, jó olvasást és ha tetszik azt jelezzétek vagy azt is ha nem. 

Puszika. :)

                                                       

 Marco szemszöge:

Az ébresztő helyett, ma az All I Want For Christmas is You keltett fel. Karácsony van. Utálom ezt az ünnepet, mert ma van 2 éve, hogy a barátnőmmel (Caroline) szakítottunk egy ünnepségen Washingtonban.  „Még csak nem is ez a legrosszabb, ami akkor történt.  Dühös voltam, és részeg. Sötét volt. Minden olyan hirtelen történt.” Valaki nagyon élesen és intenzíven kopogtatott a szobaajtómon. Mats volt az. Beengedtem. Két vaskos boríték volt nála. Egyet az ágyamra dobott. A másikat pedig felbontotta. A ragasztó erősen fogta a papírt, így egy kicsit nehezen tudtam kibontani, de végül sikerült. Egy csicsás, díszes meghívó volt benne. Szilveszter estére szólt. A haveromra néztem, aki ezerrel vigyorgott rám. Eltudtam képzelni vajon mi járhatott a fejében, ugyani velem együtt ő is facér. Ösztönösen megráztam a fejem, jelezve, hogy én nem megyek. Mire ő csak azt hajtotta, hogy milyen tuti csajok lennének, meg, hogy ha megtudják, kik vagyunk, azonnal jönnek a hálószobánkba. Én viszont, lehet, régimódinak hangzik, de egy olyan lányt szeretnék, aki nem azért szeret, mert sok pénzem van, vagy, hogy híres vagyok. Nem! Engem azért szeressen, aki igazából vagyok. Az összes hibámmal együtt. Őszintén, az lenne a legjobb, ha még csak nem is ismerne. Végül is Hummels addig-addig nyaggatott, míg végül igent mondtam. Ez most egy cseppet sem érdekelt. Ezen a napon mindig előjön egy maró érzés a mellkasom közepén, ami egyszerűen nem hagy enni, inni, gondolkodni, vagy egyáltalán bármit is csinálni. Nagy nehezen kivánszorogtam az ágyamból, ami most a szokásosnál is nehezebb volt. Gyenge voltam és erőtlen. Valamit kellene csinálnom ezzel a valamivel, ami olyan mintha a mellkasomon ülne. Átmentem a fürdőszobába és a zuhany alá állva elgondolkoztam az élet nagy gondjain. A hideg víz, ahogy végigfolyt a meztelen testemen. A hideg futkosott a hátamon tőle, de mégis ez ad erőt a felkeléshez, és olykor a gondolkodáshoz is. Mikor végeztem, 10-20 perc is eltelhetett már. Szárazra töröltem a testem és a köntösömet felvéve, amit kivételesen a helyén volt, bementem a szobámba. Felvettem egy egyszerű fekete pólót és egy fekete koptatott farmert. Befújtam magam a kedvenc, lágy, csokis illatú Axe-ommal. Mikor lementem, a haverom már piros mikulássapkában, valami karácsonyi dalt dúdolva díszítgette a karácsonyfát, amin sárga és fekete díszek voltak. Hűek voltunk a csapathoz, és Dortmundos díszeket használtunk. Mikor hátrafordult, észrevett és zavarában levette a sapkát és a cipőét kezdte ez tanulmányozni, mintha valami érdekes lenne rajta.

-          Bocs haver csak… - kezdett magyarázkodni.

-          Miért is? Azért mert ünnep van? Ugyan már emlékszem két éve ilyenkor még négyen díszítettünk. – mondtam mosolyogva a Hummelsre – Elmentem enni, ha végeztél gyere te is.

Válaszul csak bólintott és tovább díszítgetett. Sarkon fordultam, és a konyha felé vettem az irányt. Kivetten 4 tojást a hűtőből, feltörtem, megfűszereztem és megsütöttem. Elővettem két tányért él leültem enni. 5-10 perc múlva csengetést hallottam. Kimentem, hogy megnézzem ki az.  Hát ki más lehetett volna, mint  a mi drága edzőnk Klopp. Két sárga szatyor volt nála. Köszönt, kellemes ünnepeket kívánt és már ment is. Hiába marasztaltuk, nem maradt. Mikor bezártam az ajtót, akkor vettem észre, hogy kész lett a fa. Nagyon szép lett. Emlékszem, amikor még 3 éve, négyen díszítettünk.  Én, Mats, Caroline és Anna. Mikor feleszméltem, Hummels épp a Cobra11-et bömböltette a tv-ben. Mivel imádtam, gyorsan visszaszaladtam és csináltam pattogatott kukoricát sok vajjal. Amikor visszaértem, már ment a sorozat. Épp Ben törte össze a vadonatúj Mercedesét. Lekuporodtam a vörös bőrkanapénkra és nagy csámcsogások közepette, élveztük a műsort. Délfelé, vége lett a sorozat maratonnak. Mivel én ezután szinte halálra untam magam, elhatároztam, hogy kimegyek egy kicsit sétálni a frisslevegőre, mert egy kicsit ki kellet szellőztetni a fejem. Mikor kiléptem az barna faajtónkon, a lágy téli szellő tapadt a bőrömhöz. A látvány gyönyörű volt. A fák, a házak a dombok. Mindent a puha, fénylő, hideg hó takart. A szemem elég nehezen szokta meg visszaverődő, éles, fehér fényt. Csak sétáltam a városban. Az egyenes, betonjárdát figyeltem végig. Mintha valami érdekes lett volna rajta. Páran megismertek, megszólítottak, de én most nem tudtam semmire sem figyelni, csak a saját gondolataim jártak az eszemben. Meg a két évvel ezelőtti eset, amit nem tudok magamnak megbocsátani. Magam sem hiszem el, hogy mit tettem. Egyedül az vigasztal, hogy nem én voltam a hibás. Sötét volt, esett a hó és köd volt. Képtelenség volt, bármit is ilyenkor látni. Egy idő után azt vettem észre, hogy csak megyek és megyek, de már nem gondolkodom semmi. Sarkon fordulok és megindulok visszafelé. Visszafelé is megismernek páran, most viszont kiosztottam pár autógrammot és csináltak velem pár képet. Más körülmények közt ennek örültem volna, de most csak muszájból tettem, mert ha nem tettem volna az a holnapi újság meg is írta volna. Mikor hazaértem Mats a FIFA előtt ült és játszott.

-          Te aztán élvezed a karácsonyt, mondhatom. – hülyéskedtem a haverommal.

-          Jó szólal meg. – ütött a vállamba és a kezembe nyomta a dzsojsztikot. Elvettem, összepacsiztunk és elkezdtünk játszani.

Egészen kora estig játszottunk, amikor is Mats megszólalt, hogy ő éhes és elmegy csinál vacsorát. Felvette a kötényét és a sapkáját. A mit még a szüleitől kapott. Mivel, szakács akart lenni, míg fel nem fedezték benne a focistát. Onnantól kezdve felfordult az élete. Félórával később kész is lett a vacsora. Az illata intenzív és tápláló volt. Reménykedtem, hogy maga a kaja is ilyen jó. Könisgbergi húsgombóc volt.

A vacsorát, jóízűen elfogyasztottuk. Majd tele hassal mentünk lefeküdni, és eltenni magunkat másnapra…. 

2. Fejezet ROXY

 Roxy szemszöge:

                                                           

Karácsony napja van. Éles „éneklés” nyilallott a fülembe. A fáradság és a kornyikálás mégy csak rá tett egy lapáttal arra, hogy az ágyban maradjak. Végül is nagy nehezen felültem és kimásztam az jó meleg, és puha ágyamból. A talpamat a hideg parkettára helyeztem. Mikor megindultam az ajtó felé egy karácsonyfadíszbe léptem. Feljajdítottam. James egy mikulássapkában, Mia pedig egy boában szaladt fel a segítségemre.

-          Mi történt Roxy? – kérdezték mindketten remegő, aggodalommal teli hangon.

-          Semmi, semmi, jól vagyok, csak ebbe a fránya díszbe léptem, ami egyáltalán, hogy is kerül ide? – néztem felválta a menedzseremre és a barátnőmre.

-          Úgy gondoltuk, jót tenne neked, ha végre megünnepelnéd a karácsonyt. – felelt Mia, vékony, rekedt és egyben bátorító hangon.

-          Mondtam, hogy nem és ezt nem is fogom megváltoztatni. – kiabáltam rá, pedig ő semmiről sem tehet.

-          Figyelj Roxána.  Már két éve, hogy édesanyád, autóbalesetben meghalt. Tudom, tudom karácsonykor volt meg minden, de akkor is neked élned kell tovább az életed.  Emily nem fog visszatérni. – nézett mélyen a kék szemeimbe.

-          Tudjátok mit. Nyugodtan díszítsetek és nevetgéljetek, én elmegyek, anyára viszek virágot – mondtam a könnyeimmel küszködve.  

-          Mennyek veled? – karolt át megértően a legjobb barátnőm.

-          Nem legalább ilyenkor szeretnék kettesben lenni anyával.

-          Rendben. – mosolyognak biztatóan.

Besántikáltam a fürdőszobámba és lemostam a vért a talpamra. Kiszedtem a szilánkokat a sebből és egy sárga, büdös fertőtlenítővel kitisztítottam. Először rohadtul csípte majd egyre enyhébben hűtötte. Mikor végeztem egy sebtapaszt tettem rá s beálltam a zuhanykabinba és magamra engedtem a hűsítően hideg vizet. Ez a zuhany kicsit hosszabbara sikerült, mint a többi. Míg a bőrömön végigfolyt a víz, azon gondolkodtam, vajon milyen is anya sírja, ugyanis a temetés óta nem volt erőm kimenni, de most rávettem magam. Mikor kész lettem a reggeli tusolással, megtörölköztem és megszárítottam a szőke, nyílegyenes hajam. Magamra tekertem egy törölközőt és a szobámba botorkáltam. Lábujjhegyen nyújtózva kiválasztottam a tökéletes darabokat. Mivel a kényelem megszállottja vagyok, most sem vittem túlzásba.

Egy egyszerű fekete alapon fehér szível a közepén lévő, kötött pulóvert, egy barna farmert és a krémszínű magas sarkú bakancsomat vettem fel. Sminkelni nem nagyon akartam, mert valószínűleg úgy is elsírom magam. Vittem magammal a tárcámat is, hogy majd tudjak venni virágot. Mikor beszálltam a kocsiba elkezdett remegni a gyomrom. Elgondolkodtam rajta talán még sem jó ötlet, s mg talán nem álok rá készen, de végül is egy kis hang azt mondta, hogy ha most nem, akkor sosem. Visszazártam a kocsiajtót és elfordítottam a kulcsot. Kitolattam az útra, szétnéztem és kikanyarodtam. Az út hosszú volt, de nekem mégis úgy tűnt mintha egy csettintés alatt odaértem volna. Mikor kiszálltam, a lábam annyira megremegett, hogy majdnem összeesetem. Sosem bírtam a stresszt és az idegességet. Megláttam az első virágárust, odamentem s vettem egy csokor fehér rózsát. Ez volt anya kedvence. Apa minden évfordulóra, szüli és névnapra is.

 Megindultam befelé a temető hatalmas vaskapuin belülre. Utálom a temetőket, a hideg futkos a hátamon tőllük. Végül megpaláltam az anya sírját. Tele volt mindenféle virággal. Olyannyira, hogy az én kics nyomorék csokor rózsám, már ki sem tünne közte. Csak néztem és nézem. Egy szó sem tudta elhagyni a torkomat, de úgyérzem nem is tudtam volna, mit mondani.Végül elkeztem mesélni, hogy mi lett belőlem. Biztos büszke lett volna rám, ha még élne.És ez volt az a gondolat ahol elszakadt a cérna. Nem bírtam tovább, elsírtam magam. Forgott velem a világ. Furcsa ürességet éreztem. Gyerekkori emlékek villantak be, amitő még rosszabbb lett. Összecsuklottam, a tenyeremet az arcombatemetve sírtam és sírtam. 10 vagy akár 20 perc is eltelhetett amig sírtam. Mivel az erősségemben apára ütöttem, vettem egy mély lélegzetett  és felálltam, leporoltam magam, megtöröltem a sírástó feldagatt, kék  szemeimet. Mg egyszer ránéztem a sírra és sarkonfordulva, gyorsléptekben megindultam a kijárat felé vezető úton egésszen addig amig meg nem láttam az egyre szlesedő vaskaput. Akkor mégjobban szedtem a lábam a kocsim ajtajáig. Ott kifújtam magam és beültem az Audiba. Hazafelé a gyomrom korgása mg a rádióban szóló Bruno Mars hangját is túlzajongta. Megálltam az első gyorsétteremnél, de forósokra lettem figyelmes. Gyüllölöm őket. Rosszabbak, mint a piócák. Végüli muszály volt ennem valamit. Kiszálltam és megindultzam a bejárat fel. Már tudom is a holnapi szalagcímet. „ A híres énekes, Roxy, egy belávorsi gyorsétteremben ebédelt?’”. Már majdnem bejutottam amikor az egyik észrevett, és kiáltott a többieknek, na onnantól már szinte rutin volt. Gyorsan beszaladtam a kajáldába és a legszélső asztalhoz helyetfoglalva az tlappal eltakartam az arcomat. Mikor észrevettem, hogy elmentek, előbujtam a „rejtekhelyemről”. Egy aranyos, barnahajú, magas, homokóra alakú lány vette fel a rendelésemet. Mikor meglátta, hogy kivagyok, egy kicsit elpirult és kínosan felkuncogott. Egy diabetikus fánkot és egy cukormentes gyümölcslevet kértem. Énekesként vigyáznom kellet az alakomra és a súlyomra. Mikor kihozták, rögtön fizettem is, és mint aki még sosem evett, úgy estem neki a fánknak. Mikor végeztem, megittam a baracklevet, és megindultam kifelé az ajtón. Mielőtt kiléptem volna még szétnéztem, mert a „B” változat most nem sikerült volna ugyanis nem tudtam futni. Mikor a kocsihoz értem, mint a villám, úgy szálltam be a hófehér kocsimba. Gyorsan gázt adtam és elhajtottam… Mikor hazaértem, bebotorkáltam az ajtón és láttam, hogy Jamesen szakácskötény van. Mia pedig tetőtől-talpig liszt.

-          Hát ti meg mit csináltok? – kérdem tőlük mosolyogva.

-          Karácsonyi ajándék, neked. – jött vissza Mia, a kezében egy feketeerdő tortával, amin egy kép van. Az első fellépésem van rajta megörökítve.

-          Köszönöm. Imádlak titeket és innentől kezdve minden évben megünnepeljük a karácsonyt. Hárman. Muszáj túllépnem, de tudjátok milyen nehéz alapból elveszteni egy édesanyát, nem hogy karácsonykor, és mind ezt egy hülye, részeg barom miatt.

Na, ne is beszéljünk ilyenekről a szeretett ünnepén. – mosolygott Mia és odajöttek mindketten, hogy megöleljenek. Ők az én igazi családom, nem azok, akik csak a hírnév miatt lettek a barátaim. Ők tényleg itt volta, vannak és lesznek nekem…A délután további részét tv-nézéssel és közös képek nézegetésével telt. Ettünk, ittunk és nevettünk. Egészen 11óráig fent voltunk, de tovább nem bírtuk úgy, hogy mindenki visszament a saját kis szobájába aludni.

Itt egy pár kép: 

1. Fejezet MARCO

                               SZIASZTOK

Megérkezett az 1. fejezet 2. része is. Remélem tetszeni fog és szeretnék egy pár visszajelzést vagy pipák terén vagy pedig kommentekben, mert így fogom megtudni, hogy tetszik-e amit írok vagy nem és elsősorban így tudok fejlődni. PUSZI :) <3

Marco szemszöge:

Reggel a szokásos Dortmundi nyüzsgésre keltem. Mats barátom már sütögetett. Éreztem az illatát. Kipattantam a meleg és puha ágyamból. Magamra kaptam a tegnapi pólómat és kettesével szelve a fokokat leszaladtam megnézni a kuktámat.  Rántotta illata csapta meg az orrom a konyha irányából. Amikor beléptem az ajtón az ebédlőasztal terítve volt.

-          Jó reggelt álomszuszék.  – köszöntött a haverom humorosan. - Boldog elő karácsonyt.

-          Neked is haver. – mondtam és lepacsiztunk. – Mit sütöttél? – néztem az asztalra az éhségtől kidülledt szemekkel.

-          Rántottát.

 Leültünk enni. Utálom a csöndet, így bekapcsoltam a tv-t és mi ment volna benne más, mint a tegnapi jótékonysági meccsünk ismétlése. Ma pedig árvaházba megyünk, meglátgatni a gyerekeket. Mikor végeztem a reggelivel a tányért a mosogatóba tettem és felszaladtam a lépcsőn hogy, elkészüljek, ami nálam nem két perc. A fürdőszoba felé vettem az irányt, ahol levetkőztem és a szokásomhoz híven össze-vissza hajigáltam a ruhadarabokat és beálltam a hideg zuhany alá, hogy felébredjek. Ez sikerült is, mivel ahogy az első vízcsepp végigfolyt a nyaralás miatt napbarnított, érdes bőrömön, érezhetően fittebbnek éreztem magam.  Előszedtem a tusfürdőmet és lemostam magamról az izzadságot. Kimásztam a párával telített zuhanykabinból és megtörölköztem. Egy címeres törölközőt vettem le a fogasról és a medencémen körbetekertem, eltakarva a férfiasságom. Visszamentem a szobába hogy felöltözzek. A fehér Nike deszkás cipőmet, egy fekete koptatott csőfarmert, egy egyszerű fehér pólót, fekete fullcap-et és a kedvenc kardigánomat húztam magamra.  Majd a tükörbe, beállítottam a szőkésbarna hajamat zselével és indulásra kész voltam. Mire leértem Mats már sehol sem volt és mikor a megszokott mozdulattal a Mercedesem kulcsa után akartam nyúlni, fájóan éreztem, hogy az bizony nincs ott.  Ez csak egyet jelenthetett, hogy Hummels már a kocsimban vár. Mikor kiértem a házból, a haverom akkor állt kifelé a hófehér Mercedesemmel. A kocsi egyedi tervezésű volt ugyani is belül a Dortmund és a Német válogatott címere pompázott és nem igazán szeretném, ha ez a kétbalkezes összetörné. Beszálltam mellé és bepötyögtem a  GPS-be, hogy hova megyünk. Az út Düsszeldorba vezetett a nemzeti árvaházba. Nem lett volna olyan hosszú, ha Mats nem megy 50km/h-val még az autópályán is. Mikor odértünk a gyerekek épp a karácsonyfát díszítették. Az árvaház kivülről szépnek és modernnek tűnik, de a látszat néha csak. Belül fehér , összefirkált omladozó falak. Fűtés minimális. Néhány teremben szorul az ajtó, de van olyan is ahol még csak nincs is.Éheznek, soványok és sápadtak. Olyan boldogok, nem is tudom, hogy tudnék egy ilyen helyen egyáltalán mosolyogni, nem, hogy boldognak lenni. A kocsiból kivettük az ajándékokat és a díszeket amit útközben vettünk az árvaház lakói számára. Mkior megláttak minket, odaszaladtak és egyesével megöleltek minket. Hihetetlen, hogy ezekben a gyerekekben több a szeretet és a hit, hogy egyszer egy szerető család hazaviszi őket mint a többi emberben akik tehetősebbek és mindenük megvan. Számomra kikapcsolódás idejönni. Ilyenkor nem gondolok a felelőségek százaira, csak arra, hogy ilyenkor olyan kisemberekkel vagyok, akik nem fogják nekem azt felhántorgatni, hogy miért tettem ezt és ezt, hanem örülnek nekem és sok szeretettel fogadnak engem. Megkaptuk a rajzokat amit készítettek nekünk.  Két kisfiú megfogta a kezem és elkezdtek maguk után húzni. Egy hosszú folyosón keresztün mentünk. Ami ugyanolyan volt mint maga az egész épület. Omladozott a vakolat. Folyosó végén munkagépek hangja ütötte meg a fülemet. Frissen vágott fű és beton illatának keverékét éreztem. Mikor kiértem, jól hallottam, ugyanis valami vagy romboltak vagy építettek. Aztán egy táblát vettem figyelembe, a következő felirattal: „ Az árvaháznak épült önkormányzati pénzből fent tartott focipálya”. Ez hihetetlen, megvalósították azt amit két éve kértünk a kormánytól. Nézelődés közben, megakadt a szemem a pálya jobboldali végén, ahol vidáman fociztak a gyereket vegyesen. Volt ott fiú, lány.Külömböző mezeket viselte, mint például: Messi, Ronaldo, Neymar Rooney vagy az én nevem.Akaratlanul is elmosolyodtam rajtuk ugyanis én is egy ilyen helyről kerültem ki a nagybetűs életbe. Én is árvaházban nőttem fel és tudom milyen ez a fajta élt. Ezért is viselem ennyire a szívemen őket. Mindenet megteszek, hogy nekik ne kelljen olyan mértékben nélkülözniük, mint nekünk. Szivesen örökbe fogadnék egy kisfiút vagy kislányt, de ez a hülye szabályzat nem engedi, hogy a örökbe fogadjak egyet is a munkám miatt, mert sok helyre utazok és akkor felelőtlenül lenne. Megindultam feléjük, hogy beszálljak a játékba. Ezekkel a gyerekekkel újra a régi, átlagos tizenéves lehettem… Napokon keresztül eltudtam volna játszani velük, de úgy elrepült az idő, hogy lassan mennünk kellet. Nehézszívvel hagytam ott őket, de muszály volt. Abba viszont biztos vagyok, hogy néhány 15-16 éves fiú ajánlani fogok a vezetőségnek, mert van köztük pár kivételes tehetség. Kár lenne értük.Mikor elhagytuk az épületet, a gyerekek kikísértek egészen a kocsimig,  és még kaptunk egy utolsó ölelést. Hazafelé, szótlanul ültünk a kocsiban. Ez minden évben így van. Mikor hazaértünk, nekiugrottam a reggelről megmaradt rántottának, mert farkaséhes voltam. Mikor mindent befaltam, felmentem a lépcsőn a fürdőszoba irányába. Megint a szokásos, kultúrált vetkőzésem következett. Majt a jó meleg víz alá állva hagytam, hogy végigfolyjon a bőrömön. Majd kiléptem a hideg csempére és kicsuszpitoltam a kendőmért, hogy eltakarva a nem kívánatos részeket, nyugodtan tudjak közlekedni. A szobában előkutattam egy nyúzott, szakadt pólót és egy boxert. Ez volt az én pizsamám. Mire kész voltam Mats megcsinállta a pattogatott kukoricát, jó sok vajjal, ahogy szeretem. Lehuppant mellém a nappali kanapéjára és kezembe fogva az egyik kontrolert bekapcsoltuk a Fifát és egy pártatlan meccset játszottunk, ami azt jelentette, hogy egyikünk se dortmundi játékosként játszott. Egy Real vs Rarca rangadót tartotunk. Hummels volt Ronaldo, én pedig nem meglepő módon Messi voltam. Imádom a játékát és magát az egész embert úgy, ahogy van. Egyszer én is olyan jó játékos szeretnék lenni… Egészen éjfélig játszottunk, úgy, hogy a hülye gyerek kétszer bealudt, úgyhogy takarodót fújtam. Kikapcsoltam a játékot és felmentem a lépcsőn, kettesével szelve a fokokat. Mikor beértem a szobámba, szószerint bepuffantam az ágyba, és abban a pózban el is aludtam ….

1. Fejezet ROXY

                                          SZIASZTOK.

Meghoztam az első részt. Remélem tetszeni fog. Ha tetszik iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok. Jó olvasást kívánok. Puszi. :* :)              

Roxy szemszöge:

Az álmomból, éles, és egyben tompa ismétlődő, egyre erősödő hang keltett fel.  Óvatosan felültem a hangjegyes takaróm alól.  A menedzserem volt az, aki egy tárcával jött be az ajtómon, becsapva maga után az ajtót. Leült az ágyam szélére és átnyújtotta a bőséges reggelimet. Minden finomság volt rajta. Ez mind szép és jó, de csak akkor készít nekem ilyen finom reggelit, ha valamit csinált, vagy ha valamire kérni szeretne. Tudja, hogy a kaja a gyengém.

-          -Na, ki a világ legjobb menedzsere? – nézett büszkén.

-        -  Hát, nem te az biztos. – vigyorogtam az arcába.

-          -Na, akkor el se mondom. – tettette a sértette és indult kifelé az ajtón.

-        -  Jó, te vagy csak mond és had aludjak. – engedtem meg.

-         - Szóval. Megkértek engem, vagyis téged, hogy szilveszterkor lépj fel Dortmundba és elvállaltam, már csak a nagyszüleid miatt is.

-         - Ja, jó… hova? – esett le egy kis fáziskéséssel. – Akkor meg látogathatom a nagyszüleimet is.

-        -  Először a munka utána a szórakozás. – szidott le.

-         - Ja mert ha én nem éneklek, akkor te rég a sikátorba cigizgetnél és gitározgatnál, már ha lenne mivel.

-          Persze, dolgozhatnék én Pitbullal vagy bármelyik más nagy hírességgel.

-           -Igazad van. Lehetnél kutya sétáltató Pitbull pitbulljának.

És ez így ment még egy darabig.  Imádjuk egymás vérét szívni, de sose vesszük komolyan az ilyeneket. Egy idő után tényleg annyira felpörögtem, hogy azonnal be akartam menni a stúdióba, hogy írjanak nekem egy új dalt, amit majd el fogok énekelni Dortmundba.  Megvártam, míg James kimegy. Igaz gyerekkorom óta ismer, de már nem csak a család egyik barátja, hanem a menedzserem is. Bementem a barackvirág színű tágas fürdőszobámba mi a szobámból nyílik, mert lusta vagyok még arra is, hogy egy kicsit tovább menjek.  Beálltam a zuhany alá, és először a rózsaillatú samponommal mostam hajat, majd a kiwi illatú tusfürdőmet magamra kenve hagytam, hogy a meleg víz végigfolyjon a napbarnított bőrömön. Mikor kiszálltam a zuhanykabin borítva volt párával. Gyorsan mielőtt még megfáztam volna a hajamat egy törülközővel körbetekertem és felvettem a hangjegyes köntösömet. Visszamentem a szobámba hogy felöltözzek. Kivettem a fehérneműmet és mivel tél volt, de én imádom a kényelmet így egy hozzám illő laza ruhát vettem fel. Ami egy bő kötött pulcsiból, egy pár barna bakancsból, egy fekete farmerből, a tavaly karácsonyra kapott táskából és sálból állt.  Na meg kedvenc nyakláncomból, amit a nagyiék küldtek a szülinapomra. Kiszaladtam a konyhába, hogy megmondjam indulásra kész vagyok. Csak, hogy a drága menedzserem a nekem készített reggelit majszolta.

-          -Nagyon otthon érzed magad.

-          -Az olyan nagy baj?

-         - Igen. Na, siessünk.

-         - Egy pillanat. – és azzal megfogta a maradék süteményt és megindult kifelé az ajtón.

-        -  Na, az én kocsimba tudod, hogy nincs evés.

-         - Ki mondta, hogy a tieddel megyünk?

-         - Ez igaz, de attól még én vezetek.

-         - Nem akarok ilyen fiatalon és helyesen meghalni.

-         - Nyugi azt akkor már átugortuk. Várj csak, neked nem is volt olyan.

-        -  Nem vagy vicces. Menjünk. – mondta tele szájjal. Nem is értettem belőle semmit csak azt, hogy kinyitotta az ajtót és kiment.

Beszálltunk a matt fekete Audiba. Belül is fekete volt csak ott bőr. Utálom ezt a kocsit főleg nyáron. Szerencs, hogy van benne klíma. Én a sofőrülésbe ültem James pedig az anyós ülésen foglalt helyet. Szerencsére a házam nem volt messze a stúdiótól úgy, hogy nem kellet sokáig hallgatnom, ahogy Taylor Swiftet kornyikál. A stúdió egy hatalma üvegépület volt.  Belül több emelet és minden ajtón ki voltak téve a nevet, hogy hova ki megy.  Nagy szerencsétlenségemre az enyém legfelül volt. Bementünk. Mia már bent volt, fülén a fejhallgató és épp zenét kevert. Hogy mért nem maradt inkább a rajzművészetnél. Bár jól áll neki a fejhallgató.

-        -  Na, itt vagyunk.

-         - Figyi. Van egy ötletem… – és akkor következtek a szakszavak, amit még most két év elteltével sem tudtam megjegyezni. Az utolsó pár szóra viszont felkaptam a fejem. -… és valami jót kell összehoznunk, mert ott lesznek a nagy és híres énekesek. – talán ott lesz Pink is, akit imádok. Mindig is olyan vad és szókimondó akartam lenni, mint ő, de a vagányságomon még van mit csiszolnom. Bele is vágtunk a szövegírásnak. Mivel szilveszter lesz, és olyankor pörögnek az emberek, így ezt most rájuk bíztam amúgy se vagyok valami nagy író, de a lassúbb tempójú számok könnyebben mennek. Addig én gyakoroltam a többi dalt, ha esetleg nem lenne jó a szám, ami kizárt dolog, de nem lehet tudni.  Egy óra sem telt bele jelentkezek integetéssel, hogy kész vannak. Na, maga a zene már nehezebb volt. Több hangsávon is végig énekeltem és ez sok időt vett igénybe. De, végre 17:37-re meglett a tökéletes változat. Nem túl gyors, nem túl lassú és pont a szilveszterről szól. Egyszerűen beleszerettem. Lehet, hogy még ki is adom az új albumomban.  A tökéletes változatot még egyszer felvettük úgy, hogy azt már el is mentettük. Kifelé menet kopogást hallottunk a tetőről és mikor ki értünk rájöttünk, hogy az eső az, úgy, hogy mint akit üldöznek, úgy szaladtunk a kocsihoz. Szerencse, hogy a Jamesével jöttünk, mert az enyém kabrió és nincs teteje. Otthon levettem a bőrömre tapadt vizes ruhát és a forró zuhany alatt álltam vagy 10 percig, míg végül minden egyes porcikám felmelegedett. Mikor kész voltam megtörölköztem és egy meleg, bélelt pizsamát vettem fel majd a konyhába mentem, hogy készítsek magamnak egy jó, meleg kakaót. Nem is értem december 23. 2 nappal karácsony előtt nem inkább a hónak kellene esnie? Hülye időjárás. Legközelebb nyáron fog esni a hó és strand helyett szánkózni és síelni megyünk. Visszamentem a szobámba és bebújtam a jó meleg takarómba a bögre kakaómmal a kezembe. Bekapcsoltam a tv-t és mi menne benne más, mint a jól megszokott Reszkessetek Betörők.

Szereplők:

Roxana (Roxy) Mertesacker
Születési idő,hely: 1989 november 20. USA.  Washington
Hobbi: Ének, tánc, dalszövegírás, gitározás, zongorázás
 és minden ami a zenével kapcsolatos.
Beszélt nyelv(ek): Angol , Német

Mia Green

Születési idő,hely: 1989. Márc. 20. USA, New York.

 Jelenlegi lakhelye: Washington.

Hobbi: Rajz és képzőművészet. Zongorázik és táncol.

Roxy legjobb barátnője.

Beszélt nyelv(ek): Angol

Marco Reus

 :Születési idő,hely: 1989. Május. 31. Németország, Dortmund.

Hobbi: Foci.

Csapata: Borussia Dortmund. #11. + Német válogatott #21

Beszélt nyelv(ek): Német, Angol

Menedzserem:

  James Henderson

Születési idő,hely: 1979. november. 10. USA. New York.

Hobbi: Dohányzás(amit ki nem állhatok)

Beszélt nyelv(ek): Angol, Német, Spanyol, Francia, Portugál

Mats Hummels

Születési idő, hely: 1988 december 16. Bergisch Gladbach

Hobbi: Foci Borussia Dortmund (15) Német válogatott (5)

Beszélt nyelv(ek): Angol, Német

                               

Erik Durm

Születési idő, hely: 1992. május 12. , Pirmasens, Németország

Hobbi: Foci, Borussia Dortmund (37) Német válogatott

Beszélt nyelv(ek): angol , német

Kol Mertesacker

Születési idő: 1987. szeptember 30. /Berlin, Németország

Beszélt nyelv(ek): angol, német

Foglalkozás: Buszsofőr (BVB)

Jack Hope

Születési idő, hely: 1989. február 5., New York , USA

Beszélt nyelvek: Angol, Francia, Német

Foglalkozás: Cég vezető

Charolin Bohs

Születési idő, hely: 1989 február 9. Berlin, Németország

Beszélt nyelv(ek): Német, Angol

Foglalkozás: Riporter  Dortmundban.

FOLYAMATOSAN BŐVÜL....


EGY-KÉT RÉSZES SZEREPLŐK ÉS EMLÍTÉSES SZEREPLŐK:

1. Apa:

  Mario Mertesacker

 Születési idő,hely: 1969. március. 8.

Németország, Dortmund.

Jelenlegi lakhely: Washington

Beszélt nyelv(ek): Angol, Német

-özvegy-

2. Anya:

 Emily Russo

Születési idő, hely: 1970. február. 14. USA. New York

Beszélt nyelv(ek): Angol, Spanyol

- meghalt-

                                             

Jürgen Klopp

Születési idő, hely: 1967, június. 16, Stuttgart,  Nyugat-Németország

Foglalkozás: Edző ( BVB)

Beszélt nyelv(ek): Angol, Német

                           










 FOLYAMATOSAN BŐVÜL....

Prológus

                                                         SZIASZTOK.
Nem igazán tudom mit szoktak ilyenkor mondani. Hát csak annyit, hogy szeretném, ha minnél többen írnátok véleményt. Azoknak nagyon örülnék. Most biztos azt gondoljátok, hogy mit "dumálok" itt ennyit úgy, hogy nem is húzom tovább a szót. Jó olvasást.

*     2 évvel ezelőtt

Ma volt a meghallgatás napja. Reggel a gyomrom úgy remegett, mint a nyárfalevél. Nem tudtam enni semmit, mert féltem, hogy lehányom a zsűrit és az nem egy jó pont. A szám, pedig amit énekeltem (Pink So what) volt. Mikor felkeltem az ágból gyorsan a fürdőszobába szaladtam, hogy rendbe tegyem magam. A küszöbbe sikeresen belevágtam a kislábujjamat. Így sántikálva tipegtem tovább egészen az égszínkék színű fürdőszoba, maszatos tükre elé. Ahol mindenféle tisztítószer volt. Gyorsan magamra kentem a sárgabarack illatú mitesszer krémemet, először hűsítette az arcomat a krém majd lassan mire lemostam a csapból éppen folydogáló hideg vízzel majd levettem a pizsamámat, ami apa régi szurkolói meze volt

és egy régi kopott rövidnadrág.  Beálltam a zuhanykabinba és hagytam, hogy a meleg víz csiklandozva végigfolyjon a hófehér bőrömön. Mikor végeztem, kimásztam a párával teli zuhanykabinból, a meztelen testemre egy törülközőt tettem és a hajamat turbánba tekertem fel, hogy hamarabb megszáradjon. Kitopogtam a szobámba egyenesen a ruhásszekrényemhez, ahol a fehérneműs fiókból kivettem a használni kívánt darabokat. Majd magát a ruhát is kihalásztam a szekrényből, mert nekem pont az kellet, ami legfelül volt.  

 Felöltöztem, vigyázva a még turbánban lévő hajamra. Az öltözködés után a haj jött. Leengedtem szőke hátközépig érő szőke hajam. Kifésültem és kivasaltam, mert hajmosás után a rakoncátlan tincsek begöndörödnek, és azt nem szeretem. Utoljára hagytam a sminket. A pipere tükrömhöz ülve elővettem egy fekete szempilla spirált és egy halvány szájfényt. Most már indulásra kész voltam.  mikor leszaladtam, anya és apa a konyhába voltak így még  mielőtt indultam volna kifelé az ajtón még nyomtam egy-egy puszit anyának és apának. Még az ajtóból is kikiabáltak, hogy sok sikert kívánjanak. A legjobb barátnőm Mia szerintem ráfeküdt a dudára, mert nem igazán hagyta abba, míg be nem szálltam. Nem épp a legtürelmesebb ember, de én úgy szeretem, ahogy van. El is indultunk a megszokott úton a színház felé. Ismerős hely, ismerős emberek. A színhát egy hatalmas boltíves épület. Felül piros alul pedig vajszínű. A kettő pedig pont az épület közepén van elválasztva. Ahogy egyre közeledtünk egyre jobban rajzolódtak ki az emberformák. Mire odaértünk addigra apa legjobb barátját, Jamest is észrevettük. Mivel apa dolgozott és nem tudott eljönni, anya pedig nem tud vezetni és gyalog pedig nagyon messze lenne, így, ő jött el megnézni. James nálunk, szinte már családtag.  Mikor végre oda értünk kiszálltunk a kocsiból és megindultunk befelé az épületbe. Mielőtt beléptem volna, még vettem egy mély lélegzetet. Végül rájöttem csak az időt akarom húzni, úgyhogy rászántam magam és a többiek után mentem. Mikor beértem már javában folyt a meghallgatás. A színház belülről csodaszép volt. A színpad előtt közvetlenül a négytagú zsűri foglalt helyet. A hátuknál pedig a lépcsőszerűen emelkedő nézőtér volt. Az emeletet négy kőoszlop tartotta felülről is és alulról is.

James bácsi szólt a zsűrinek. Én addig leültem egy nekem szimpatikus helyre, mellém pedig Mia. 10 perc se telhetett el már szólítottak is. Nagy nehezen felmásztam a színpadra, de akkor észrevettem, hogy oldalt volt lépcső. A gondolkodásomat az egyik zsűritag köhintése zavarta meg.

-       Elnézést, ha zavarunk, de maga nem énekelni jött? – mondta gorombán az egyik zsűri. Magasnak tűnt. Szakállas, öreg, ráncos férfi volt. Valami fura Harry Potteres szemüvege volt.

-       De, és el is kezdeném.

-       Öné a színpad. – mosolygott már az egyik kedvesebb tag. Szőke fiatalabb, olyan 28 körüli férfi lehetett és egy szürke kör sál volt rajta, pedig már folyt róla a víz.

-       Köszönöm.

Elkezdődött zene. Behunytam a szemem és megpróbáltam azonosulni a vagány példaképem tökéletes, rekedt hangjával. Elkezdtem énekelni a dalt… Mikor az utolsó hang is kijött a torkomon, kinyitottam a szemem és a barátnőre néztem. Aki ezerrel vigyorgott és tapsolt. Ezután zsűrit figyeltem, akik csak néztek.

-       Hú, hát ez, ez, ez… nem találok szavakat rá.  Nem lenne kedve egy lemez szerződéshez kedves…

-       Roxána, de csak Roxy.

-       Kedves Roxy, nem lenne kedve egy szerződéshez?

-       Milyen szerződés?- lepődtem meg.

-       Lemezszerződés. Lemezeket készítenénk és dalokat írnánk magának, amiket felénekel.

-       Nem tudom. Nem szeretnék sehova elköltözni.

-       Nem is kell, itt helyben maradhat, Washingtonban.

-       Akkor igen benne vagyok. – mosolyogtam, de belül visítottam és tomboltam, de szerintem ezzel minden velem egykorú tini lány így lenne.

-       Akkor már csak egy menedzser kell.

-       Én leszek. – jött a hang a nézőtérről. James bácsi volt az.

-       Önnek van szakmai képzettsége? – kérdezte a zsűri egyetlen női tagja. Aki ráadásul orrhangon beszélt, amin alig bírtuk visszatartani a röhögést. Mia nem is bírta. Az egész színház zengett a röhögésétől.

-       Igen uram.

-       Nő vagyok. – ordította le James bácsit. Akkor vettem észre, hogy ferdék a fogai és van egy szemölcs az arcán.

-       Bocsánat hölgyem. - hátrált.

-       Akkor kérhetnénk egy elérhetőséget és már nem is tartjuk fel önöket tovább. – kérdezte a sálas zsűri, aki már tényleg úgy izzadt, mint a kacsa.

Lediktáltam a számomat és az elérhetőségemet. Kifele menet Mia nyakába ugrottam és csak öleltem. Boldogabb már nem is lehettem volna. Csak egyvalamit nem értettem, hogy James bácsi mióta menedzser. Én úgy tudtam, hogy könyvelő. Hazamenet csak énekeltem és énekeltem. A rádiót ki is kapcsoltattam. Szerintem már csak az út végét várták. Mikor végre hazaértünk, berohantam, hogy elújságoljam anyáéknak a nagy hírt. Anya a meghatódottságtól el is sírta magát. Apa pedig olyan szorosan ölelt meg, hogy az majd meg fulladtam. Ilyenek az én szerető szüleim. Egykeként csak én vagyok nekik. Mindig kitűnő tanuló voltam, mert tökéletes gyereket akartak. Hát megkapták. Soha nem volt rossz jegyem, nem csináltam semmi rosszat. Az ünneplés után felrohantam, hogy elújságoljam a Dortmundi nagyszüleimnek, hogy mi történt velem. Igen Dortmundban élnek, mert apa szülei németek, ahogy apa is. Így én is félig német vagyok. Apa tényleg vérbeli német. Szőke haj kék szem. Gyorsan bekapcsoltam a laptopot és videó hívást kezdeményeztem a nagyiékkal. Egy kicsit megíjjedtem ahogy a ráncos, öreg és mindig mosolygós aranyos nagyikám belevigyorgott a web kamerába. Értesítettem róla, hogyha távolabb megy, akkor is ugyanolyan jól fogom látni őt. Sajnos a nagypapi nem volt ott és ezt sajnáltam is. Hát a nagyszüleim nem éppen kockák. Mikor először megmutattam nekik a laptopot a mamám azt hitte, hogy nyújtó deszka. Örült a hírnek, sőt ide is akarnak jönni, hogy gratuláljanak. Csak egy a gond, hogy rühhelik anyát mert amerikai. Az, az elképzelésük, hogy apa csak is egy német nővel lehetne. Pedig annakidején az USA segített a németeknek a világháborúban. A nagyszüleimnek mindig ezt a példát, de nem igazán érdekli őket. A lényeg, hogy örült a hírnek és majd jelentkezik, ha papa is ott van, mert meccsre ment. Imádja a Dortmundot és kisgyerek kora óta arról álmodik, hogy egyszer ott lakjon, a hol a kedvence van és most ez az álma valóra vált. Mamit sokszor az őrületbe kergeti, de attól függetlenül nagyon szeretik egymást. Mikor elköszöntem tőle láttam, hogy valaki áll a hátamnál. Mia volt az. Megismertem a mogyoróbarna haját a szemem sarkából… Az egész délutánt együtt töltöttük és még egymás szüleit is rábeszéltük, hogy hagy aludjon ott nálunk. Este apa én és Mia a Cobr11-et néztük. Apa, mint minden német, ő is imádja ezt a soroztatott. Én is megnézem. Mia viszont szenvedett rajta. Lassan kezdtek a nagy kék szemeim leragadni, így szóltam Miának, hogy mehetünk, de a suttogásból nem sokat halott, mert apa úgy horkolt, mint egy gőzmozdog. Óvatos léptekkel felmentünk a lépcsőn. Kétszer bevertem a lábam és kibírtam káromkodás nélkül, amíg fel nem értünk. Nem vagyok olyan, aki folyton szidja a másik anyját, de akkor szerintem az egész rokonság csuklott. Lefeküdtünk az ágyba és el is aludtunk rögtön.