1. Fejezet ROXY

                                          SZIASZTOK.

Meghoztam az első részt. Remélem tetszeni fog. Ha tetszik iratkozzatok fel, kommenteljetek és pipáljatok. Jó olvasást kívánok. Puszi. :* :)              

Roxy szemszöge:

Az álmomból, éles, és egyben tompa ismétlődő, egyre erősödő hang keltett fel.  Óvatosan felültem a hangjegyes takaróm alól.  A menedzserem volt az, aki egy tárcával jött be az ajtómon, becsapva maga után az ajtót. Leült az ágyam szélére és átnyújtotta a bőséges reggelimet. Minden finomság volt rajta. Ez mind szép és jó, de csak akkor készít nekem ilyen finom reggelit, ha valamit csinált, vagy ha valamire kérni szeretne. Tudja, hogy a kaja a gyengém.

-          -Na, ki a világ legjobb menedzsere? – nézett büszkén.

-        -  Hát, nem te az biztos. – vigyorogtam az arcába.

-          -Na, akkor el se mondom. – tettette a sértette és indult kifelé az ajtón.

-        -  Jó, te vagy csak mond és had aludjak. – engedtem meg.

-         - Szóval. Megkértek engem, vagyis téged, hogy szilveszterkor lépj fel Dortmundba és elvállaltam, már csak a nagyszüleid miatt is.

-         - Ja, jó… hova? – esett le egy kis fáziskéséssel. – Akkor meg látogathatom a nagyszüleimet is.

-        -  Először a munka utána a szórakozás. – szidott le.

-         - Ja mert ha én nem éneklek, akkor te rég a sikátorba cigizgetnél és gitározgatnál, már ha lenne mivel.

-          Persze, dolgozhatnék én Pitbullal vagy bármelyik más nagy hírességgel.

-           -Igazad van. Lehetnél kutya sétáltató Pitbull pitbulljának.

És ez így ment még egy darabig.  Imádjuk egymás vérét szívni, de sose vesszük komolyan az ilyeneket. Egy idő után tényleg annyira felpörögtem, hogy azonnal be akartam menni a stúdióba, hogy írjanak nekem egy új dalt, amit majd el fogok énekelni Dortmundba.  Megvártam, míg James kimegy. Igaz gyerekkorom óta ismer, de már nem csak a család egyik barátja, hanem a menedzserem is. Bementem a barackvirág színű tágas fürdőszobámba mi a szobámból nyílik, mert lusta vagyok még arra is, hogy egy kicsit tovább menjek.  Beálltam a zuhany alá, és először a rózsaillatú samponommal mostam hajat, majd a kiwi illatú tusfürdőmet magamra kenve hagytam, hogy a meleg víz végigfolyjon a napbarnított bőrömön. Mikor kiszálltam a zuhanykabin borítva volt párával. Gyorsan mielőtt még megfáztam volna a hajamat egy törülközővel körbetekertem és felvettem a hangjegyes köntösömet. Visszamentem a szobámba hogy felöltözzek. Kivettem a fehérneműmet és mivel tél volt, de én imádom a kényelmet így egy hozzám illő laza ruhát vettem fel. Ami egy bő kötött pulcsiból, egy pár barna bakancsból, egy fekete farmerből, a tavaly karácsonyra kapott táskából és sálból állt.  Na meg kedvenc nyakláncomból, amit a nagyiék küldtek a szülinapomra. Kiszaladtam a konyhába, hogy megmondjam indulásra kész vagyok. Csak, hogy a drága menedzserem a nekem készített reggelit majszolta.

-          -Nagyon otthon érzed magad.

-          -Az olyan nagy baj?

-         - Igen. Na, siessünk.

-         - Egy pillanat. – és azzal megfogta a maradék süteményt és megindult kifelé az ajtón.

-        -  Na, az én kocsimba tudod, hogy nincs evés.

-         - Ki mondta, hogy a tieddel megyünk?

-         - Ez igaz, de attól még én vezetek.

-         - Nem akarok ilyen fiatalon és helyesen meghalni.

-         - Nyugi azt akkor már átugortuk. Várj csak, neked nem is volt olyan.

-        -  Nem vagy vicces. Menjünk. – mondta tele szájjal. Nem is értettem belőle semmit csak azt, hogy kinyitotta az ajtót és kiment.

Beszálltunk a matt fekete Audiba. Belül is fekete volt csak ott bőr. Utálom ezt a kocsit főleg nyáron. Szerencs, hogy van benne klíma. Én a sofőrülésbe ültem James pedig az anyós ülésen foglalt helyet. Szerencsére a házam nem volt messze a stúdiótól úgy, hogy nem kellet sokáig hallgatnom, ahogy Taylor Swiftet kornyikál. A stúdió egy hatalma üvegépület volt.  Belül több emelet és minden ajtón ki voltak téve a nevet, hogy hova ki megy.  Nagy szerencsétlenségemre az enyém legfelül volt. Bementünk. Mia már bent volt, fülén a fejhallgató és épp zenét kevert. Hogy mért nem maradt inkább a rajzművészetnél. Bár jól áll neki a fejhallgató.

-        -  Na, itt vagyunk.

-         - Figyi. Van egy ötletem… – és akkor következtek a szakszavak, amit még most két év elteltével sem tudtam megjegyezni. Az utolsó pár szóra viszont felkaptam a fejem. -… és valami jót kell összehoznunk, mert ott lesznek a nagy és híres énekesek. – talán ott lesz Pink is, akit imádok. Mindig is olyan vad és szókimondó akartam lenni, mint ő, de a vagányságomon még van mit csiszolnom. Bele is vágtunk a szövegírásnak. Mivel szilveszter lesz, és olyankor pörögnek az emberek, így ezt most rájuk bíztam amúgy se vagyok valami nagy író, de a lassúbb tempójú számok könnyebben mennek. Addig én gyakoroltam a többi dalt, ha esetleg nem lenne jó a szám, ami kizárt dolog, de nem lehet tudni.  Egy óra sem telt bele jelentkezek integetéssel, hogy kész vannak. Na, maga a zene már nehezebb volt. Több hangsávon is végig énekeltem és ez sok időt vett igénybe. De, végre 17:37-re meglett a tökéletes változat. Nem túl gyors, nem túl lassú és pont a szilveszterről szól. Egyszerűen beleszerettem. Lehet, hogy még ki is adom az új albumomban.  A tökéletes változatot még egyszer felvettük úgy, hogy azt már el is mentettük. Kifelé menet kopogást hallottunk a tetőről és mikor ki értünk rájöttünk, hogy az eső az, úgy, hogy mint akit üldöznek, úgy szaladtunk a kocsihoz. Szerencse, hogy a Jamesével jöttünk, mert az enyém kabrió és nincs teteje. Otthon levettem a bőrömre tapadt vizes ruhát és a forró zuhany alatt álltam vagy 10 percig, míg végül minden egyes porcikám felmelegedett. Mikor kész voltam megtörölköztem és egy meleg, bélelt pizsamát vettem fel majd a konyhába mentem, hogy készítsek magamnak egy jó, meleg kakaót. Nem is értem december 23. 2 nappal karácsony előtt nem inkább a hónak kellene esnie? Hülye időjárás. Legközelebb nyáron fog esni a hó és strand helyett szánkózni és síelni megyünk. Visszamentem a szobámba és bebújtam a jó meleg takarómba a bögre kakaómmal a kezembe. Bekapcsoltam a tv-t és mi menne benne más, mint a jól megszokott Reszkessetek Betörők.