1. Fejezet MARCO

                               SZIASZTOK

Megérkezett az 1. fejezet 2. része is. Remélem tetszeni fog és szeretnék egy pár visszajelzést vagy pipák terén vagy pedig kommentekben, mert így fogom megtudni, hogy tetszik-e amit írok vagy nem és elsősorban így tudok fejlődni. PUSZI :) <3

Marco szemszöge:

Reggel a szokásos Dortmundi nyüzsgésre keltem. Mats barátom már sütögetett. Éreztem az illatát. Kipattantam a meleg és puha ágyamból. Magamra kaptam a tegnapi pólómat és kettesével szelve a fokokat leszaladtam megnézni a kuktámat.  Rántotta illata csapta meg az orrom a konyha irányából. Amikor beléptem az ajtón az ebédlőasztal terítve volt.

-          Jó reggelt álomszuszék.  – köszöntött a haverom humorosan. - Boldog elő karácsonyt.

-          Neked is haver. – mondtam és lepacsiztunk. – Mit sütöttél? – néztem az asztalra az éhségtől kidülledt szemekkel.

-          Rántottát.

 Leültünk enni. Utálom a csöndet, így bekapcsoltam a tv-t és mi ment volna benne más, mint a tegnapi jótékonysági meccsünk ismétlése. Ma pedig árvaházba megyünk, meglátgatni a gyerekeket. Mikor végeztem a reggelivel a tányért a mosogatóba tettem és felszaladtam a lépcsőn hogy, elkészüljek, ami nálam nem két perc. A fürdőszoba felé vettem az irányt, ahol levetkőztem és a szokásomhoz híven össze-vissza hajigáltam a ruhadarabokat és beálltam a hideg zuhany alá, hogy felébredjek. Ez sikerült is, mivel ahogy az első vízcsepp végigfolyt a nyaralás miatt napbarnított, érdes bőrömön, érezhetően fittebbnek éreztem magam.  Előszedtem a tusfürdőmet és lemostam magamról az izzadságot. Kimásztam a párával telített zuhanykabinból és megtörölköztem. Egy címeres törölközőt vettem le a fogasról és a medencémen körbetekertem, eltakarva a férfiasságom. Visszamentem a szobába hogy felöltözzek. A fehér Nike deszkás cipőmet, egy fekete koptatott csőfarmert, egy egyszerű fehér pólót, fekete fullcap-et és a kedvenc kardigánomat húztam magamra.  Majd a tükörbe, beállítottam a szőkésbarna hajamat zselével és indulásra kész voltam. Mire leértem Mats már sehol sem volt és mikor a megszokott mozdulattal a Mercedesem kulcsa után akartam nyúlni, fájóan éreztem, hogy az bizony nincs ott.  Ez csak egyet jelenthetett, hogy Hummels már a kocsimban vár. Mikor kiértem a házból, a haverom akkor állt kifelé a hófehér Mercedesemmel. A kocsi egyedi tervezésű volt ugyani is belül a Dortmund és a Német válogatott címere pompázott és nem igazán szeretném, ha ez a kétbalkezes összetörné. Beszálltam mellé és bepötyögtem a  GPS-be, hogy hova megyünk. Az út Düsszeldorba vezetett a nemzeti árvaházba. Nem lett volna olyan hosszú, ha Mats nem megy 50km/h-val még az autópályán is. Mikor odértünk a gyerekek épp a karácsonyfát díszítették. Az árvaház kivülről szépnek és modernnek tűnik, de a látszat néha csak. Belül fehér , összefirkált omladozó falak. Fűtés minimális. Néhány teremben szorul az ajtó, de van olyan is ahol még csak nincs is.Éheznek, soványok és sápadtak. Olyan boldogok, nem is tudom, hogy tudnék egy ilyen helyen egyáltalán mosolyogni, nem, hogy boldognak lenni. A kocsiból kivettük az ajándékokat és a díszeket amit útközben vettünk az árvaház lakói számára. Mkior megláttak minket, odaszaladtak és egyesével megöleltek minket. Hihetetlen, hogy ezekben a gyerekekben több a szeretet és a hit, hogy egyszer egy szerető család hazaviszi őket mint a többi emberben akik tehetősebbek és mindenük megvan. Számomra kikapcsolódás idejönni. Ilyenkor nem gondolok a felelőségek százaira, csak arra, hogy ilyenkor olyan kisemberekkel vagyok, akik nem fogják nekem azt felhántorgatni, hogy miért tettem ezt és ezt, hanem örülnek nekem és sok szeretettel fogadnak engem. Megkaptuk a rajzokat amit készítettek nekünk.  Két kisfiú megfogta a kezem és elkezdtek maguk után húzni. Egy hosszú folyosón keresztün mentünk. Ami ugyanolyan volt mint maga az egész épület. Omladozott a vakolat. Folyosó végén munkagépek hangja ütötte meg a fülemet. Frissen vágott fű és beton illatának keverékét éreztem. Mikor kiértem, jól hallottam, ugyanis valami vagy romboltak vagy építettek. Aztán egy táblát vettem figyelembe, a következő felirattal: „ Az árvaháznak épült önkormányzati pénzből fent tartott focipálya”. Ez hihetetlen, megvalósították azt amit két éve kértünk a kormánytól. Nézelődés közben, megakadt a szemem a pálya jobboldali végén, ahol vidáman fociztak a gyereket vegyesen. Volt ott fiú, lány.Külömböző mezeket viselte, mint például: Messi, Ronaldo, Neymar Rooney vagy az én nevem.Akaratlanul is elmosolyodtam rajtuk ugyanis én is egy ilyen helyről kerültem ki a nagybetűs életbe. Én is árvaházban nőttem fel és tudom milyen ez a fajta élt. Ezért is viselem ennyire a szívemen őket. Mindenet megteszek, hogy nekik ne kelljen olyan mértékben nélkülözniük, mint nekünk. Szivesen örökbe fogadnék egy kisfiút vagy kislányt, de ez a hülye szabályzat nem engedi, hogy a örökbe fogadjak egyet is a munkám miatt, mert sok helyre utazok és akkor felelőtlenül lenne. Megindultam feléjük, hogy beszálljak a játékba. Ezekkel a gyerekekkel újra a régi, átlagos tizenéves lehettem… Napokon keresztül eltudtam volna játszani velük, de úgy elrepült az idő, hogy lassan mennünk kellet. Nehézszívvel hagytam ott őket, de muszály volt. Abba viszont biztos vagyok, hogy néhány 15-16 éves fiú ajánlani fogok a vezetőségnek, mert van köztük pár kivételes tehetség. Kár lenne értük.Mikor elhagytuk az épületet, a gyerekek kikísértek egészen a kocsimig,  és még kaptunk egy utolsó ölelést. Hazafelé, szótlanul ültünk a kocsiban. Ez minden évben így van. Mikor hazaértünk, nekiugrottam a reggelről megmaradt rántottának, mert farkaséhes voltam. Mikor mindent befaltam, felmentem a lépcsőn a fürdőszoba irányába. Megint a szokásos, kultúrált vetkőzésem következett. Majt a jó meleg víz alá állva hagytam, hogy végigfolyjon a bőrömön. Majd kiléptem a hideg csempére és kicsuszpitoltam a kendőmért, hogy eltakarva a nem kívánatos részeket, nyugodtan tudjak közlekedni. A szobában előkutattam egy nyúzott, szakadt pólót és egy boxert. Ez volt az én pizsamám. Mire kész voltam Mats megcsinállta a pattogatott kukoricát, jó sok vajjal, ahogy szeretem. Lehuppant mellém a nappali kanapéjára és kezembe fogva az egyik kontrolert bekapcsoltuk a Fifát és egy pártatlan meccset játszottunk, ami azt jelentette, hogy egyikünk se dortmundi játékosként játszott. Egy Real vs Rarca rangadót tartotunk. Hummels volt Ronaldo, én pedig nem meglepő módon Messi voltam. Imádom a játékát és magát az egész embert úgy, ahogy van. Egyszer én is olyan jó játékos szeretnék lenni… Egészen éjfélig játszottunk, úgy, hogy a hülye gyerek kétszer bealudt, úgyhogy takarodót fújtam. Kikapcsoltam a játékot és felmentem a lépcsőn, kettesével szelve a fokokat. Mikor beértem a szobámba, szószerint bepuffantam az ágyba, és abban a pózban el is aludtam ….