SZIASZTOK.
Meghoztam a 3. fejezetet Roxy szemszögből. Remélem tetszeni fog. Ha tetszik/nem tetszik, akkor pipáljatok, vagy komiba írjatok véleményt. Puszi. :)
v Roxy
szemszöge:
Karácsony második napja. Ilyenkor
karácsony napjain, fintorral kelek fel. Mindig, mikor a karácsonyfára nézek, a
régi, szép idők villannak be a szemem elé. Ahogy anyával a fát díszítettük,
vagy, ahogy apával a kiégett izzót kerestük az égősorban. Ilyenkor egy-egy
kövér könnycsepp buggyan ki a szememből, és azt a többi automatikusan kövei, és
ebből lesz a sírás, majd bőgés. Ma viszont elhatároztam, hogy a 2 éve nemlátott
édesapámat meglátogassam. Aki, azóta biztos remeteként él, és azóta is iszik.
Mióta anya meghalt, apa teljesen kifordult magából. Otthagyta a munkáját,
iszik, és úgy alapjában véve, mindennek az ellentéte lett, mint aki eddig volt.
Már megint azon kaptam magam, hogy az ágyban ülök, és magam elé bámulva érzem,
ahogy a fehér bőröm a könnyektől nyirkosodik, és a hideg könnyek versenyezve
folynak le az arcomról. Gyorsan kipattantam az ágyból, és a fürdő felé vetettem
az irányt. Beálltam a mocskos tükör elé. A csapból lassan folydogáló hideg víz
először hűtötte és csípte az arcomat, de a végére, mire felkeltette az alvó
agyamat, addigra megszoktam. Ledobáltam magamról a pizsamának nevezhető
rongyokat, és leszedtem a talpamról az vérrel átázott kötést. Beálltam a zuhany
alá. A víz égette és marta friss sebet. Láttam, ahogy a lefolyóba lefolyik a
vérrel színezett meleg víz
. Hajat most nem mostam, mert érzékeny és hamar
zsírosodik. Mikor kiszálltam, megtörölköztem, és felvettem a köntösömet.
Leültem a sarokban lévő, kicsi székre. Ölembe vettem az elsősegélynyújtó ládát
és kiszedtem a seb ellátásához szükséges eszközöket. Óvatosan egy
vattapamaccsal kitisztítottam és bekötöztem. Kapaszkodva és sántikálva mentem
vissza a szobámba. Ahogy, lábujjhegyre álltam, éreztem, ahogy belenyilallik a
talpamba, úgyhogy siettem a ruhaválasztással. A fehérnemű már könnyebb volt,
mert az a legalsó fiókban volt. Ma sem vittem túlzásba az öltözködést.
Egy
fekete-fehér, csíkos, kapucnis pulóvert vettem fel. Rojtos, koptatott farmert,
és egy hozzáillő kék deszkás cipőt. Lesántikáltam
a lépcsőn, hogy reggelizzek. Míg melegedett a pizza, addig készítettem egy
kávét. Utálok egyedül reggelizni, de muszáj lesz, mert Mia is, és James is a
rokonokkal tölti a karácsonyt. Én pedig az iszákos apámat látogatom meg.
Óvatosan, kesztyűvel kivettem a reggelimet, és leültem, hogy megegyem. Mikor
végeztem, megittam a gőzölgő kávét. A
szekrényből kivettem az ajándékomat, ami egy üveg franciabor volt. Egy
szőlőmintás dísztáskában. Levettem a tartóról a kulcsot. Magamra vettem a prémes,
fekete Chanel kabátomat. Kilépve az ajtón,
megérintett a bőrömet a hideg, decemberi szél. Mikor beültem a kocsiba, és
beindítottam azt, az üvegek párásodni kezdtek.
Kikanyarodtam az utcába. Kihalt volt és sivár. Csak egy-két gyerek
szaladgál hógolyóval a kezében. Mikor a régi házunk elé értem, láttam rajta a
változást mióta anya nincs. Felparkoltam a kocsifelhajtóra és kiszálltam. Az
ajtó elé lépve próbáltam ajtót nyitni, de csukva volt. Akkor eszembe jutott,
hogy a küszöb alatt tartották a pótkulcsot. Megpróbáltam azzal, és tá-dám ki is
nyílt az ajtó. Mikor bementem, megdöbbentem. Minden össze-vissza hevert. A
mocskos tányérok a tv előtt, a kisasztalon voltak. Mindenhol, üres, sörösüvegek
voltak. Apa nem volt otthon. Gondolkodtam, vajon hol lehet. Eszembe jutott,
hogy van a közelbe egy kocsma. Visszamentem a kocsihoz. Kihajtottam, s meg sem
álltam, míg oda nem értem. Mikor benyitottam, 10 részeg szempár figyelt fel rám,
és füttyentett. Végig mentem, az italtól bűzlő férfiak közt. Apa pultnál ült, a
jegygyűrűjét nézegette egy pohár vodka, és a szöszi pultos csaj társaságában. Amikor
a háthoz értem, épp akkor készült kortyolni az alkoholos italából. Előrenyúltam
és elvettem tőle. Lehet, hogy a stressz tette-e, vagy a látvány, de olyat
tettem, amit én nem igazán szoktam. Megfogtam a poharat és lehúztam. Apa, elkerekedett szemekkel nézett rám, és
csak a fejét csóválta.
-
Mi az? Csak neked szabad? – mondtam szemrehányóan.
-
Nem, Roxána, de.. – ét itt abbahagyta, nem tudta
tovább folytatni. Kigördült az első könnycseppje és azt a többi követte. Sírva,
alkoholtó bűzlően, szorosan átölelt és nem engedett. Éreztem az ölelésén, hogy
megtört és, hogy egyedül érzi magát. Megöleltem, hogy lássa sohasem lesz egyedül.
„Ha kell a világ másik végéről is visszajövök érted.”- súgtam a fülébe. Mikor
meghallotta, még szorosabban húzott magához, és ölelt meg.
-
Gyere, most mennyünk haza. Lefürdesz, és míg
helyre nem jössz, addig nálam fogsz lakni.
-
Kicsikém, hogyan köszönhetem meg ezt neked. –
mondta két szipogás között.
-
Sehogy, csak légy az a régi apa, aki voltál.
Akivel tv-t néztünk és mindig hülyéskedtünk.
-
Megígérem. – kanyarodott, apró mosolyra a szája.
Megkaroltam, gyenge, vékony és
összeesett karját. Óvatosan kivezettem erről a büdös, undorító itatóból.
Beültettem az anyósülésre, és a kezébe tettem egy zacskót, hogy ha rátör a szükség,
ne az én vadonatúj kárpitomon tegye azt. Hazafelé lassabban vezettem. Mikor
kiszállt, megmerevedve nézte a házamat. Nem szólt semmit csak elismerően bólintott és
átkarolt. Mikor beértünk, leültettem a nappali kanapéjára azzal az utasítással,
hogyha valami felülről vagy alulról távozni akar, akkor a WC a szemben lévő
ajtón túl lesz. A fürdőszobába mentem,
hogy csinálja egy jó meleg fürdőt. Mikor kész lettem, kimentem, hogy besegítsem.
Nem engedte, hogy segítsek. Mindig is büszke ember volt. Míg fürdött, végig az
ajtó előtt álltam, vigyázva, nehogy elcsússzon és összetörje magát. 10 perc
múlva ki is jött. Pizsamában, pedig még csak 2 óra volt. Megkérte, hogy
mutassam meg neki a szobát, ahol laki fog és ő már onnantól egyedül is boldogú.
A lépcső felé mutattam, ő pedig bólintott, és megindult felfelé a lépcsőn.
Mivel nem tudtam mit csinálni, elhatároztam, hogy elmegyek futni. Apának
hagytam egy cetlit. „ Elmentem futni, szolgád ki magad. Puszi. Roxy.”-
felirattal. Felvettem az ergonomikus talppal rendelkező futócipőmet, a szürke,
prémes melegítőmet, és fülhallgatómat. Mikor kiértem, láttam, hogy esik a hó,
de ez engem nem hátráltatott, sőt a látvány még jobban vonzott. Fehér volt
minden. A fák, az út, a házak. Füstölgő kémények. Ahogy futottam, hallottam,
ahogy óvatosan ropog a hó a talpam alatt. A telefon GPS-e szerint 7 km-t
futottam. Csak abba nem gondoltam bele, hogy azt visszafele is meg kellesz
tenni. Hazafelé vezető út nagy részét sétával töltöttem el, és azzal, hogy a
tájat csodáljam. Mikor hazaértem, már sötét volt. A lámpa fényében látszott,
ahogy esik a hó. Néhányszor megcsillant benne. Ilyenkor, olyan volt, mint egy
gyönyörű hullócsillag. Mikor bementem, apa a fekete, plazmatévém előtt ült, és
őszibaracklevet ivott. Egy poént muszáj volt elsütnöm, hogy megtörjem a kínos
csendet:
-
Apa vigyázz. – kiabáltam, amikor inni készült.
-
Mi az? – nézett rám elkerekedett szemekkel.
-
Abban nincs alkohol.
-
Nagyon vicces vagy. – dünnyögött szarkasztikusan.
Megsajnáltam, és odamentem, hogy hátulról
átkaroljam, és megpusziljam az arcát. Felnézett és őszintén és szeretettel tele
mosollyal nézett rám. Én ugyan ezt tettem, majd elengedtem, mert azt vettem
észre, hogy egyre gyakrabban kezdett el pislogni. Ez annak volt köszönhető,
hogy az én izzadt szagomat 2 km-ről is lehetett érezni. Gyorsan beszaladtam a
fürdőszobába, mert mát kezdtem n is érezni. A legerősebb tusfürdőmet vettem
elő, és mosakodtam meg vele. Mikor kész lettem, felvettem a pizsamát, ami
furcsa módon bekerült a fürdőszobába. Mikor kijöttem, a párával telt levegő velem
együtt jött ki a huzat segítségével. Leszóltam apának, hogy megyek aludni, de ő
addig marad fent, amíg csak akar. Bebotorkáltam a hálóba. Belezuhantam az
ágyba, és el is aludtam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése