2015. február 11., szerda

4.Fejezet ROXY

                       Sziasztok.
Meghoztam 4. fejezetet Roxy szemszögéből. Remélem tetszeni fog. Pipáljatok és írjatok véleményt. egyszóval hagyjatok magatok után valami nyomot. Puszi.


                          
Az álmokért tenni kell.
Ma az ébresztőm, éles, rekedtes, torzító hangjára keltem. 9órát villogott a piros kijelző. Kimásztam, a hívogató, puha franciaágyamból.  Kicsoszogtam a fürdőszobába. A hideg kezeimet a mosdókagylónak támasztva, a tükröt bámultam. Úgy néztem ki, mint egy zombi.  Homályos tekintet, karikás szemek, már csak a zöld színű bőr hiányzott. Levetettem magamról, izzadt, gyűrött pizsamámat, és a zuhany alá álltam. Hagytam, hogy a hideg, frissítő víz végig folyjon a hófehér bőrömön és minden ingeremet felébresszen.  Mikor kiszálltam, már rögtön frissebbnek éreztem magam.  A hajszárítómmal megszárítottam, majd a hajvasalóval, kivasaltam az egyenes, ragyogó szőke, hátközépig érő hajamat. Visszasétáltam, a padlófűtéses, meleg szobámba, hogy meg ne fázzak. A szekrényemhez nyúlva, kivettem egy fehérneműt és egy elegáns ruhát.  Fekete, bőrfarmerhoz, egy vörös, lenge blúzt vettem fel. Az anyától kapott, kabala nyakláncomat vettem fel, hogy szerencsét hozzon. Egy kulcs alakú medál lógott, a vékony aranyláncon.  Egy nem épp, halvány sminket kentem magamra. Egy erős, vörös rúzst kentem, felső és alsó ajkamra. Fekete szemceruzával kihúztam azokat a részeket, amelyek kiemelik, a kék szempáromat.  Felhúztam a fekete magas sarkúmat, és letipegtem a lépcsőn. Apa állt ott, büszkén, és megtörten mosolyogva. Mikor leértem, tudtam, hogy nem kell egy szót sem szólnom, csak átöleltem. Vékony karjaim, kötélként, fonták össze a hideg, vékony testét. Éreztem, hogy a vállam kezd nyirkosodni. Eltoltam magamtól, hogy a mélykék, könnytől ázott szemeibe nézzek. Nem mondott semmit, csak mosolygott.
-          Miért sírsz apa? – kérdeztem, már én is a könnyeimmel küszködve.
-          Hihetetlen, hogy mi lett az én pici lányomból. – mosolygott.

A meghitt beszélgetésünket, az én drága barátnőm és a másnapos,  bagós menedzserem szekított félbe. Jamesnek a konyha felmutattam az utat, mert úgy láttam, nem igen találkozott, ma még kávéval.  Mia pedig elmondta, hogy elrendezték, hogy egy korábbi, azaz ma este 6kor induló géppel, holnapra már ott legyünk. Ezért, még ajándékot is kell venni a dortmundi nagyszüleimnek.  Bementem én is a konyhába, hogy reggelizzek, majd Miával elmenjek karácsonyi ajándékot vásárolni. Kinyitottam a hűtőszekrényt, a hideglevegő hirtelen megcsapott végig futkosott a hátamon. Egy félig megivott tejet vettem ki, majd a konyhaszekrényből, egy doboz müzlit fogtam a kezembe. A műanyag tálkámat, megtöltöttem a hideg tejjel, majd beleszórtam a müzlit. Míg ettem, bekapcsoltam a tv-t. Valami meccs ment, úgyhogy ki is kapcsoltam. Rühellem a focit. Emlékszem, még kiskoromban a nagyiknál nyaraltam, Németországban, és papa kivitt egy meccsre. Sok izzadt, büdös, sörszagú 30as pasi, káromkodott, és ordibált körülöttem.  Úgyhogy érthető az undorom.  Mikor végeztem, a mosogatóba tettem a kanalat és a tányért, felkaptam a kulcsot, és a nappaliba vettem az irányt. Intettem Miának, hogy megyünk, addig apa és James otthon marad. Beültünk a kocsiba, lükvercbe téve a kocsit, kitolattam és a főútra kanyarodva, megindultam a belváros felé. Bekanyarodtam a bevásárló központ, ajándék részéhez. Az üzletben, egy 16 körüli szőke szépség mosolygott rám elpirulva, majd egy papírt, és egy tollat, nyomot a kezembe. A lapon az én képem volt. Leesett, autogramot kért. Aláfirkantottam, majd kedves mosollyal az arcomon, visszaadtam.  Kiválasztottam a megfelelő ajándékokat, ami egy pohárkészlet volt a nagyinak, és egy focistás mez a papinak. Csak reménykedni tudtam, hogy még mindig annak a sárga-fekete mezes csapatnak szurkol, mint annakidején. Átnyújtottam a bankkártyámat és beütöttem a kódot, majd megjött az SMS, hogy vettek le a kártyámról. A szöszi visszaadta a kártyámat, és kijöttünk az üzletből. Kint odajött pár újságíró, de siettem, ezért elhajtottam őket. Beszálltunk, és megindultunk hazafelé. Otthon a kocsifelhajtóra parkoltam, kiszálltunk és bementünk. A tv-ben mi mehetett volna más, mint foci. Közöltem a menedzseremmel, hogy nincs jó hatással az apámra, erre csak röhögött, és beleivott a sörébe.  Menthetetlenek. Mia és én felmentünk a szobámba, hogy összepakoljunk. Először kihalásztam a szekrény mélyéről a bőröndömet, először a fellépő ruhámat vettem ki és tettem az aljára, hogy össze ne gyűrődjön. Utána a legfontosabbak jöttek. A fehérneműk, nadrágok, felsők, smink. Külön táskába kellet tennem a cipőket is. Legutoljára csak egy kistáska maradt, amibe a dalszövegeket, kottákat, telefontöltőt, fel/fülhallgatót, gitárpengetőmet, útlevelemet, és a repülőjegyemet tettem. A laptopom a táskájába tettem, a töltőjével együtt. A gitáromat a cuccok mellé támasztottam, a tokjában. Mire elpakoltunk James felszólt, hogy mennyünk át neki is segíteni. Nagy unszolásra le is mentünk, hogy elvigyen minket magához, ha már a segítségünket kéri. Két éve a menedzserem, de még egyszer sem voltam nála. Hát azt hiszem, csökkentenem kellesz a fizetését, mert lassan jobban él, mint én. Mire végeztünk mindennel, nála és nálam is, már fél6 volt. Apa otthon maradt, mert mióta anya meghalt, nem tudom min, de valamin összeveszetek, és azóta nem beszélnek. Elköszöntünk tőle, és a lelkére kötöttem, hogy egyen rendesen, és ha valami baj van, csak telefonáljon. Szorosan magamhoz öleltem az öregemet. Ő még szorosabban húzott magához, és ölelt. Eltoltam magamtól, hogy lássam. Nyomtam egy puszit a homlokára, és még megöleltem egyszer, majd óvatosan hátráltam, hogy el ne sírjam magam, mert akkor elfolyik a sminkem. Az ajtóig kikísért, az autóból, még integettem neki. Majd elhajtottunk. A reptér a belvárosban van, úgyhogy, elég messze volt a házamtól. Háromnegyed6 volt mire odaértünk és kipakoltuk a motyónkat. Nekünk nem kellet semmit csinálni, mert a csomagokat már felvitték a repülőre. Sötét volt, úgyhogy, semmit sem láttam, csak épp annyit, amennyit a lámpa megvilágított. Odaadtuk az repülőjegyeket, majd intettek, hogy mehetünk. Az 1. osztályon foglaltunk, helyet. Mellettem, egy helyes, szöszi ült. A hátamnál két kisgyerek. Előttem pedig egy házaspár. Fejhallgatót a fejemre tettem, bekapcsoltam az mp4 lejátszómat és addig hallgattam míg az ablakon keresztül a felhőket bámulva, el nem aludtam…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése