Sziasztok.
Meghoztam 4. fejezetet Roxy szemszögéből. Remélem tetszeni fog. Pipáljatok és írjatok véleményt. egyszóval hagyjatok magatok után valami nyomot. Puszi.
Ma az ébresztőm, éles, rekedtes, torzító hangjára
keltem. 9órát villogott a piros kijelző. Kimásztam, a hívogató, puha
franciaágyamból. Kicsoszogtam a
fürdőszobába. A hideg kezeimet a mosdókagylónak támasztva, a tükröt bámultam.
Úgy néztem ki, mint egy zombi. Homályos
tekintet, karikás szemek, már csak a zöld színű bőr hiányzott. Levetettem
magamról, izzadt, gyűrött pizsamámat, és a zuhany alá álltam. Hagytam, hogy a
hideg, frissítő víz végig folyjon a hófehér bőrömön és minden ingeremet
felébresszen. Mikor kiszálltam, már
rögtön frissebbnek éreztem magam. A
hajszárítómmal megszárítottam, majd a hajvasalóval, kivasaltam az egyenes,
ragyogó szőke, hátközépig érő hajamat. Visszasétáltam, a padlófűtéses, meleg
szobámba, hogy meg ne fázzak. A szekrényemhez nyúlva, kivettem egy fehérneműt
és egy elegáns ruhát. Fekete,
bőrfarmerhoz, egy vörös, lenge blúzt vettem fel. Az anyától kapott, kabala
nyakláncomat vettem fel, hogy szerencsét hozzon. Egy kulcs alakú medál lógott,
a vékony aranyláncon. Egy nem épp, halvány
sminket kentem magamra. Egy erős, vörös rúzst kentem, felső és alsó ajkamra.
Fekete szemceruzával kihúztam azokat a részeket, amelyek kiemelik, a kék
szempáromat. Felhúztam a fekete magas
sarkúmat, és letipegtem a lépcsőn. Apa állt ott, büszkén, és megtörten
mosolyogva. Mikor leértem, tudtam, hogy nem kell egy szót sem szólnom, csak
átöleltem. Vékony karjaim, kötélként, fonták össze a hideg, vékony testét.
Éreztem, hogy a vállam kezd nyirkosodni. Eltoltam magamtól, hogy a mélykék,
könnytől ázott szemeibe nézzek. Nem mondott semmit, csak mosolygott.
-
Miért sírsz apa? – kérdeztem, már én is a könnyeimmel küszködve.
-
Hihetetlen, hogy mi lett az én pici lányomból. – mosolygott.
A meghitt beszélgetésünket, az én drága barátnőm és a
másnapos, bagós menedzserem szekított
félbe. Jamesnek a konyha
felmutattam az utat, mert úgy láttam, nem igen találkozott, ma még kávéval. Mia pedig elmondta, hogy elrendezték, hogy egy
korábbi, azaz ma este 6kor induló géppel, holnapra már ott legyünk. Ezért, még
ajándékot is kell venni a dortmundi nagyszüleimnek. Bementem én is a konyhába, hogy reggelizzek,
majd Miával elmenjek karácsonyi ajándékot vásárolni. Kinyitottam a
hűtőszekrényt, a hideglevegő hirtelen megcsapott végig futkosott a hátamon. Egy
félig megivott tejet vettem ki, majd a konyhaszekrényből, egy doboz müzlit
fogtam a kezembe. A műanyag tálkámat, megtöltöttem a hideg tejjel, majd
beleszórtam a müzlit. Míg ettem, bekapcsoltam a tv-t. Valami meccs ment,
úgyhogy ki is kapcsoltam. Rühellem a focit. Emlékszem, még kiskoromban a
nagyiknál nyaraltam, Németországban, és papa kivitt egy meccsre. Sok izzadt,
büdös, sörszagú 30as pasi, káromkodott, és ordibált körülöttem. Úgyhogy érthető az undorom. Mikor végeztem, a mosogatóba tettem a kanalat
és a tányért, felkaptam a kulcsot, és a nappaliba vettem az irányt. Intettem
Miának, hogy megyünk, addig apa és James otthon marad. Beültünk a kocsiba,
lükvercbe téve a kocsit, kitolattam és a főútra kanyarodva, megindultam a
belváros felé. Bekanyarodtam a bevásárló központ, ajándék részéhez. Az
üzletben, egy 16 körüli szőke szépség mosolygott rám elpirulva, majd egy
papírt, és egy tollat, nyomot a kezembe. A lapon az én képem volt. Leesett,
autogramot kért. Aláfirkantottam, majd kedves mosollyal az arcomon,
visszaadtam. Kiválasztottam a megfelelő
ajándékokat, ami egy pohárkészlet volt a nagyinak, és egy focistás mez a
papinak. Csak reménykedni tudtam, hogy még mindig annak a sárga-fekete mezes
csapatnak szurkol, mint annakidején. Átnyújtottam a bankkártyámat és beütöttem
a kódot, majd megjött az SMS, hogy vettek le a kártyámról. A szöszi visszaadta
a kártyámat, és kijöttünk az üzletből. Kint odajött pár újságíró, de siettem,
ezért elhajtottam őket. Beszálltunk, és megindultunk hazafelé. Otthon a
kocsifelhajtóra parkoltam, kiszálltunk és bementünk. A tv-ben mi mehetett volna
más, mint foci. Közöltem a menedzseremmel, hogy nincs jó hatással az apámra,
erre csak röhögött, és beleivott a sörébe.
Menthetetlenek. Mia és én felmentünk a szobámba, hogy összepakoljunk. Először
kihalásztam a szekrény mélyéről a bőröndömet, először a fellépő ruhámat vettem
ki és tettem az aljára, hogy össze ne gyűrődjön. Utána a legfontosabbak jöttek.
A fehérneműk, nadrágok, felsők, smink. Külön táskába kellet tennem a cipőket
is. Legutoljára csak egy kistáska maradt, amibe a dalszövegeket, kottákat,
telefontöltőt, fel/fülhallgatót, gitárpengetőmet, útlevelemet, és a repülőjegyemet
tettem. A laptopom a táskájába tettem, a töltőjével együtt. A gitáromat a
cuccok mellé támasztottam, a tokjában. Mire elpakoltunk James felszólt, hogy
mennyünk át neki is segíteni. Nagy unszolásra le is mentünk, hogy elvigyen
minket magához, ha már a segítségünket kéri. Két éve a menedzserem, de még
egyszer sem voltam nála. Hát azt hiszem, csökkentenem kellesz a fizetését, mert
lassan jobban él, mint én. Mire végeztünk mindennel, nála és nálam is, már fél6
volt. Apa otthon maradt, mert mióta anya meghalt, nem tudom min, de valamin
összeveszetek, és azóta nem beszélnek. Elköszöntünk tőle, és a lelkére
kötöttem, hogy egyen rendesen, és ha valami baj van, csak telefonáljon.
Szorosan magamhoz öleltem az öregemet. Ő még szorosabban húzott magához, és
ölelt. Eltoltam magamtól, hogy lássam. Nyomtam egy puszit a homlokára, és még
megöleltem egyszer, majd óvatosan hátráltam, hogy el ne sírjam magam, mert
akkor elfolyik a sminkem. Az ajtóig kikísért, az autóból, még integettem neki.
Majd elhajtottunk. A reptér a belvárosban van, úgyhogy, elég messze volt a házamtól.
Háromnegyed6 volt mire odaértünk és kipakoltuk a motyónkat. Nekünk nem kellet
semmit csinálni, mert a csomagokat már felvitték a repülőre. Sötét volt,
úgyhogy, semmit sem láttam, csak épp annyit, amennyit a lámpa megvilágított.
Odaadtuk az repülőjegyeket, majd intettek, hogy mehetünk. Az 1. osztályon
foglaltunk, helyet. Mellettem, egy helyes, szöszi ült. A hátamnál két
kisgyerek. Előttem pedig egy házaspár. Fejhallgatót a fejemre tettem,
bekapcsoltam az mp4 lejátszómat és addig hallgattam míg az ablakon keresztül a
felhőket bámulva, el nem aludtam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése