6. Fejezet MARCO

Sziasztok. "Kicsi" csúszással, de meghoztam a következő részt. Remélem a késésem ellenére még fogjátok olvasni.           xx puszi xx

Reggel az egyre idegesítőbb csengetésre keltem fel. Felkaptam a tegnap fáradtan ledobott pólómat, és leszaladtam a lépcsőn. A csengetés nem hagyott alább, már idegesen nyitottam ajtót, ahol Mats állt piros fejjel.

-          Mi van azzal, hogy szólsz ,ha hazajöttél? Azt hittem valami bajod van haver, emlékszel mi volt két éve.

-          Neked is szia Mats. Bocsi, csak kibaszottul fáradt voltam, és meg ne említsd ezt.

Hummels bejött a nappaliba, és levágta magát, a vadonatúj bőrkanapémra.

-          Tízre ruhapróbára megyünk. – jelentette ki az óráját nézve. – Már negyed tíz van, úgyhogy csipkedd magad Marcinho.

-          Mi van? – kérdeztem kómásan, mert még hirtelen azt se tudtam milyen nap van.

-          Öltönyt szilveszterre, mert nem hiszem, hogy neked annyira sok lenne belőle, mert nem igazán hordasz ilyen dolgokat.

-          Hát na, szeretem a kényelmes ruhákat.

-          Siess. – utasított.

Kettesével szelve a fokokat felszaladtam, hogy elkészüljek. A  a zselémet a dezodorommal együtt a fürdőszobába készítettem. Beálltam a zuhany alá, és engedtem magamra a frissítő melegvizet. A csokis tusfürdőmet a testemre masszírozva, lemostam magamról az izzadságot. Miután végeztem, kiléptem a jéghideg csempére, és egy törölközőt levéve a fogasról , megtörölköztem. A tükör elé álltam, majd a hajszárítóval óvatosan megszárítottam, és a zselével beállítottam azt. Befújtam magam dezodorral, és visszasétáltam a szobámba. Egyszerű fehér pólót vettem fel a próba miatt, hogy ne kelljen annyit öltöznöm. Hozzá egy koptatott, fekete farmert választottam, fekete fullcappel. Lent már nem volt egyedül Mats, és nem is volt jó kedve. Nekem háttal ált, egy alacsony melegítőt viselő férfi. Mikor észrevett, felém fordult. Klopp volt az, az edzőnk.

-          Á Marcinho. Hogy vagy? Milyen volt az út? - mosolygott erőltetten, tudtam, hogy valamit akar.

-           Mi az, mester?

-          Ma 5 órakor lenne egy barátságos meccs a Barca ellen, és még a délután folyamán tartanánk egy edzést is, szeretnélek titeket a kezdőbe tenni. Na?

-          Nem, nem és nem, tudja, hogy ránk mindig számíthat, de szilveszter előtt egy-két nappal?

-          Igen tudom, de…

-          Legyen. – egyeztem bele.

-          Marco, de….

-          Mats a sérülésem miatt alig tudtam mostanság játszani.

-          Legyen. – egyezett bele, majd kezet fogtunk, és Klopp ment is a dolgára.

Ha az edző  Hummelstől nem kapott szidást, majd Aubameyang fog adni neki, főleg, hogy ma este akart hazautazni, a szüleihez. Jürgen után mi is indultunk, hogy időben odaérjünk a ruhapróbára. Beszálltunk a kocsiba, kitolattunk, majd kifordultunk a főútra. Én vezettem, mert Mats egy kicsit ideges volt valami miatt.

-          Itt fordulj le. – szólalt meg végül az út végén. .-  Itt ez az épület az.

Beparkoltam az ajtóhoz legközelebbi helyre és leállítottam a motort. Mats kiszállt és becsapta az  ajtót, majd beviharzott. Utána siettem én is, mert egy nagy épület volt, és még a végén eltévedek. Egy harmincas, szőke, mosolygó nő fogadott minket, egy mérőszalaggal a kezében. Először Matsról, majd rólam is levette a méreteket az öltönyhöz, és az inghez.  Inget próbáltunk, majd cipőt. Hummels mindenről gondoskodott. Kifizettük, és mondta, hogy holnap délután, már jöhetünk is érte, mert a miénket, előre tette. Kisétáltunk az épületből, beszálltunk a kocsiba, s hazafelé indultunk. Muszáj volt megtörnöm a csendet.

-          Mats? Mi a bajod?

-          Semmi. Hagyjuk, inkább vezess. - parancsolt rám.

-          Még mindig a meccs? – tippeltem óvatosan.

-          Igen. – köpte felém a szavakat.

-          Hummels, én is lemegyek arra a hülye „COCAINE” bulira, pedig semmi kedvem, de miattad elmegyek.

-          Jó legyen, csak, hogy tudd, én is csak miattad megyek játszani.

-          Tudom. Nincs harag? – néztem rá kiskutya szemekkel.

-          Dehogyis Marcinho. Tudnék én rád haragudni haver? – vigyorgott. – de most a vezetéssel foglalkozz, mert nem akarok ilyen jóképűen meghalni.

Nem sokkal később haza is értünk. Amint kiszálltam és ránéztem az órámra, láttam, hogy már dél van. Mats előre szaladt, hogy összeüssön valami ebédet. Mikor beértem az ajtón, megszólalt a csengőhangom, és Klopp vigyorgott a kijelzőn.

-          Igen mester? – szóltam bele.

-           „Kettőtől edzés, siessetek!” – mondta köszönés nélkül azon a morgós hangján.

-          Megebédelünk, és lassan indulunk is.

-          „Viszlát”. – és rám nyomta.

Bementem a konyhába ahol Hummels már javában kuktálkodott.

-          Ideadnád az asztalról a tasakot.

-          ÖÖÖÖÖÖÖÖ. – néztem rá furán.

-          Az a kis tasak, ott ni. – mutatott egy kis téglalap alakú tasakra.

-          Ez? – nyújtottam oda.

-          Igen. Gratulálok Marcinho.

-          Ne gúnyolódj, inkább siess, mert kettőtől edzés. Jürgen pedig nincs a legjobb formájában.

-          Már megszoktam. – dörmögött, és tovább főzött.

Kimentem a nappaliba, mert ilyenkor egyedül kell hagyni őt. Bekapcsoltam a tv-t az egyik sport adóra, és az egyiken megakadt a szemem, mert a ma esti meccset harangozták be. Pontosabban, Neymar beszélt a sajtótájékoztatón. Vagyis csak dicsérte a Barcelona csapatát, minket pedig könnyű ellenfélnek titulált, majd meglátjuk, hogy a pályán is ilyen nagypofája lesz-e a kis brazilnak. Ki nem állhatom az egész csapatát. Egy ember van, akit tisztelek, és kedvelek, az pedig a legjobbjuk Messi. Sosem volt nagyképű, pedig neki igazán lehetne mire.

-          Kész a kaja. – ordított ki Mats.

-          Megyek. – kiabáltam vissza majd felpattantam, és a konyha felé indultam. – Mi a kaja haver? – lestem bele, de ellökött, és az asztalhoz parancsolt. Kitette elém a tányért, majd magának is,  ezután az evőeszközöket, és végül magát a kaját is. Spagetti volt az, a jobb, Mats féle verzió, a kedvencem. Nem akartunk sokat enni az edzés miatt, így csak egy kicsit szedtünk, és inkább eltettük estére. Mire végeztünk, már fél kettő volt. A mosogatóba tettük a tányért és felvettük a kabátot, majd indultunk. Az utat már csukott szemmel is végig tudnám vezetni, annyira ismerem. Mikor odaértünk, épp Aubameyang szállt ki dühöngve a kocsijából, és viharzott be. De jó lesz ez az edzés, gondoltam magamban. Mi is kiszálltunk, és épp,  Weidenfellerrel találkozunk. Ő sem volt a legjobb kedvében. Mikor beértünk az öltözőbe, mindenki kussban öltözött, csak magában mormogott. Leültem a helyemre, majd a szekrényemből kipakoltam az edzőcuccomat, és kezdtem átöltözni. Mikor kész lettünk, egyszerre indultunk ki a pályára. A nagy csöndben lehetett hallani, ahogy a stoplik kopognak. Kint megcsapott a frissen vágott fű illata. A pályán már ki voltak készítve az edző kellékek. Klopp lépett elénk mosolyogva, de mikor meglátta, hogy nincs épp jókedvünk, inkább visszább vett. Tíz kör futással kezdtünk, majd nyújtó, és passz gyakorlatok következtek.

-          Vegyétek fel a megkülönböztető mezeket, meccsezünk. A kezdők játszanak a cserék ellen, gyerünk. – kiáltotta el magát az edzőnk.

Mire végeztünk, már fél négy volt. Visszamentünk az öltözőbe, fáradtan izzadtan, hogy lezuhanyozzunk, és visszaöltözzünk. Hummels és én miután végeztünk, elsőként hagytuk el az épületet, és mentünk a parkolóba. Otthon már várt Mats kocsija, amivel reggel jött. Ő is hazament, hogy elkészüljön. Én is így tettem.

*Délután háromnegyed öt. A meccs*

Az edző pályán sorakoztunk, ahonnan elvitt minket a busz a stadionba. Leszálltunk a buszról, ahol a szurkolók ezrei tomboltak a kordonok mögött. Kiosztottunk pár autogramot, és fotót, majd az öltözőbe indultunk, ahol már készen vártak minket a mezek, és Klopp várt ránk biztató mosollyal. Elfoglaltuk a helyeinket, és nekiálltunk átöltözni, majd a meccs előtt még kimentünk melegíteni. A szurkolók, mezekben tapsoltak, fütyültek, és kiabáltak hatalmas Dortmundos zászlókat lengetve a magasban. Ettől a látványtól megy nekünk olyan jól a foci. A szurkolók azok, akik erőt adnak hozzá. Értünk szurkolnak, mi pedig értük focizunk, csak is értük. Megérkezett a Barca kezdő tizenegye is melegíteni, majd levettük a melegítő felsőket, és következtek a himnuszok, és a csapatfotók. Láttam, ahogy Neymar szánakozva nézi a csapatot, és nevetve odasúg valamit Messinek, aki csak rosszallóan megrázza a fejét és megy a játékvezetőhöz, és Hummelshez mivel ők a csapatkapitányok a meccsen.  Elkezdődött a meccs. A tízedik percben megszerezzük a vezetést. Neymar búsulva megy a felezővonalához, én csak megveregettem a vállát, s rákacsintottam, majd nevetve lepacsiztam Weidenfellerrel. Aztán a tizenhatodik percben Neymar dühből beleveri a labdát Hummelsbe akinek a fejét találta, de egy kis víz és felkelt, majd szaladt tovább. Ezután folyamatos helyzetkihagyás következett mindkét oldalon, és nem sokkal később vége is lett az első félidőnek. A spori nem hosszabbított. A szememmel a lelátót pásztáztam Durmot keresve, épp egy lánnyal beszélgetett, és nem vett észre, így lesétáltam. Lent a Barca öltözője előtt elsétálva hallottam, ahogy Neymar engem szid. Meg hogy én mit képzelek magamról, ki vagyok én? Igaz az a mondás, hogy akkor vagy jó játékos, ha az ellenfél öltözőjében is rólad beszélnek. A mi öltözőnk tombolt. Mikor beléptem mindenki nekem ugrott, és kiabálva rángattak.

-          Oké, oké srácok, értem, vezetünk, de nem szabad elbízni magunkat. Oké? Játszanunk kell a játékunkat, mert úgy látszik, idegesíti őket, és hatásos ellenük. El kell csípni a passzaikat. Nem szabad, hogy ők irányítsanak, és hogy náluk legyen a labda. Tudják meg, hogy milyen csapat az  a Dortmund. Dortmund? – nyújtottam előre a kezem, majd ők is egyesével. DORTMUND. – ordítottuk egyszerre, és kiszaladtunk.

A Barca cserélt, felhozták Alves helyett jött Adriano, mert ő mind két szélen bevethető. Már a negyedik percben balhé tört ki. Neymar szimulálása miatt odaszólt neki Hummels, és bezzeg a brazilt sem kellet félteni.

-          Fejezzétek be. – húztam őket szét, de addigra a játékvezető is oda jött.

-          Spori nem látta, hogy színlelt.

-          Anyád színlelt te hülye, nem látod mit csináltál?

Itt lépett közbe a bíró. Hummels a reklamálásért, s az alítólagos szabálytalanságért, Neymar pedig a beszólásért kapott egy-egy sárgalapot. Na meg a Barca egy szabadrúgást, amit Messi végzett el a kapuval szemben, huszonegy méterről. Veszélyesen csavarodott, de a kapusunk az utolsó pillanatba, még védeni tudta. A kipattanóra szaladtam és megindultunk Lewandowskival egy kontrára, de Jordi Alba, az utolsó pillanatba visszahúzta a lábam a tizenhatoson belül. Ezért a szabálytalanságért gólhelyzetbe, tizenegyest kaptunk, amit értékesítettem is. Így már kettő nullára vezettünk a nyolcvan nyolcadik percben, de Hummels labdát vesztett, és Messi úgy indult meg mint a golyó, tudtam mi lesz a vége, mert őt senki sem tudja megalítani. Innentől már csak a Barca próbált kiszenvedni egy döntetlent, de nem sikerült. Mi már csak a hármas sípszót vártuk, ami nem sokkal később el is hallatszott. A végeredmény 2-1 lett nekünk. Hummels és Neymar lepacsiztak, és megölelték egymást, mintha mi sem történt volna, és mind ketten lesántikáltak. Hozzám odajött Messi, hogy kezet fogjon és mezt cseréljen. Fáradtan, és boldogan mentem vissza az öltözőben ahol ahogy beléptem egy korsó sör került rám.

-          Kösz srácok, most már biztos lecsuknak, hiába nem ittam semmit, mert még Münchenben is érzik a sört rajtam.

-          Örülj már, nyertünk. – vigyorgott Hummels.

-          Mi van? Még ma duzzogtál.

-          Ezért megérte, ahogy a buli is megfogja. – kacsintott.

Én csak a szemeimet forgattam, és megrohamoztam a zuhanyzót. Miután végeztem, átöltöztem, és elsőként szálltam fel a buszra. A többiek is szépen lassan felszállingóztak. Utoljára Klopp jött fel, hogy köszönetet mondjon a ma esti teljesítményünkért, majd leült a helyére. Fejemre tettem a fejhallgatómat, és a homályos naplementébe bámultam. Mellettem Hummels pedig aludt.  Egyszer csak a telefonom csördült fel. Durm villogott a kijelzőn.

-          Mond haver? – szóltam bele.

-          „Baromi jók voltatok Marcinho.” – dicsért meg.

-          Láttam, élvezted a meccset. – gondoltam itt a lányra, akivel beszélt a félidőben.

-          „Minden pillanatát.” – áradozott.

-          Még a félidőt is mi? – próbáltam rávezetni de nem vette az adást.

-          „Tessék?”  - döbbent le.

-          Hagyjuk. Szevasz haver. Jó ét.

-          „Neked is Marcinho.”

Az edző pálya épülete előtt megállt a busz, és mi leszálltunk, és elköszöntünk egymástól, majd ki-ki, ment a saját útjára. Beszálltam a kocsiba, és elindítottam a motort. Kikanyarodtam a főútra, felkapcsoltam a reflektor, és indultam hazafelé. Otthon csak lehajítottam a táskát, levettem a kabátot, és a nadrágot, és pólóstól, gatyástól az ágyba zuhantam, és elaludtam.