5. Fejezet MARCO

SZIASZTOK.

Meghoztam az 5. fejezet 2. részét is. Remélem tetszeni fog. Komizzatok, piáljatok, és írjatok véleményt. A fenti sarokban szavazzatok.
Ezer puszi.

Reggel arra keltem, hogy Finn alszik édesen, mosolyogva mellettem. Nem akartam felkelteni, így óvatosan nyújtóztam ki, mint ahogy a macskák szoktak, csakhogy erre a szöszke is felkelt. Mosolyogva felpattant, a mellkasomra ült, és édesen nézett azokkal a nagy, kék szemeivel.

 - Marco! Megyünk ki focizni? – kérdezte boci szemekkel társítva.

  - Igen, de előbb jól öltözz fel, és reggelizz meg, addig én is elkészülök. - Mire ezt kimondtam, már fel is pattant, és kisprintelt a szobából. Én is kitápászkodtam a szobából, majd a fürdőszobába mentem. A tükör elé készítettem a dezodoromat, a zselémet, és a fésűmet is. Beálltam a zuhanyzó alá, és hagytam, hogy a meleg víz, a fejem tetejétől megkezdve az egész testemen végigfolyjon. A samponom után nyúltam, és a tenyerembe nyomva azt, belemasszíroztam a fejbőrömbe, majd a habot lemostam a vízzel. A tusfürdővel lemostam az izzadságot magamról, és elzártam a csapot. Kiszálltam a párával telitett zuhanyzóból és megtörölköztem, majd egy törölközőt tekertem a medencém köré. A tükör elé álltam, és a kezembe nyomtam a ragadós zselét, és a hajamra kentem, majd fésű segítségével beállítottam a hajam. Befújtam magam a dezodorral, és visszamentem felöltözni. Az edző melegítőmet vettem fel, majd leszaladtam a lépcsőn, és be a konyhába. Anyáék már az asztalnál ültek.

 - Jó reggelt Marcinho. – mosolygott anya.

 - Jó reggelt. – köszöntem és nyomtam egy puszit az arcára, majd kezet fogtam apával

. - Mit eszel fiam? – hajolt mellém anya

. - Gabonapehely jó lesz. – mosolyogtam.

 - Már is hozom. Leültem az asztalhoz, és elkezdtem falatozni. Finn végig engem nézett, még le sem nyeltem az utolsó falatot, de már pattant, és a labdával, ki is szaladt. A tányért a mosogatóba tettem, és utána mentem, de nem volt az udvaron. Gyereknevetést, és kutyaugatást hallottam a ház mögül. Hátra mentem, hogy megnézzem ott van-e. Mikor odaértem, Villám észrevett, nekifutásból rám ugrott, majd letepert a földre, és az arcomat nyalogatta. Finn csak nevetett. Végül odajött és leszedte rólam. Nagy nehezen feltápászkodtam, és lesöpörtem a havat a melegítőmről, de nem kellett volna, mert mire végeztem Finn lehajított egy nagy hógolyóval. Én, vissza dobtam, és ebből lett a csata. Anya szólt, hogy vendégünk érkezett. Mikor visszaértem a vendég a kanapén ült. Az arcát nem láttam, de gyönyörű szőke haja volt.

 - Khm.

 - Marco. – fordult hátra. Caroline volt az. A volt barátnőm. – beszélhetnénk.

 - Miről? - köptem a szavakat felé. – Hogy találtál ide?

 - Mats mondta el. Beszéljünk. – csuklott meg a hangja. - … kettőnkről.

 - Car, olyan már nincs. - Marco, szívem, Marcinho. – becézett, és elém lépett.

- Nem, amit tettél az, az , az, ... megbocsáthatatlan Caroline.

 - Tudom, hibáztam, de mióta 2 éve olyan csúnyán szakítottál velem, azóta másra sem tudok gondolni csak rád.

 - Még dugáskor is rám gondolsz? – próbáltam leplezni durvasággal a fájdalmat, amit éreztem. Caroline volt nekem az a lány, akivel a jövőmet elképzeltem.

 - Miért vagy ilyen? - szipogott, és nem bírtam tovább. Túlságosan szeretem . Megragadtam a karját, magamhoz húztam, és megcsókoltam. Csókja édes volt. Már el is felejtettem, hogy milyen jól csókol. Nyelveink egymásra simultak. - Már értem miért szerettelek, és szeretlek annyira. – súgta a fülembe. Még mindig beleremegek a hangjába. Válaszul az ölembe kaptam és a lépcsőre figyelve bementünk a szobába. Lelökött az ágyba, és elkezdte kigombolni a blúzát, ami addigra össze is gyűrődött. Majd a lábához simuló farmerja következett. Mikor leöltözött a mellkasomra mászott, és a nyakamnál kezdett el puszilgatni. Ebbe beleremegtem. Ő csak mosolygott, és tovább folytatta. Óvatosan kicibzározta a melegítőmet, és levette a pólómat. Szerettem vele lenni, mert nem gondolt semmire, csak a pillanatnak élt. Megint megcsókolt, ez már szenvedélyesebb volt. Közben levette a nadrágomat is, és eldobta. Ezen elnevettem magam. Megragadtam a derekát, és magamhoz húztam, és átkaroltam. Óvatosan kipattintottam a melltartóját és levettem róla. A nyakára kezdtem el csókokat lehelni, majd egyre lejjebb mentem. Felnyögött, és megragadva az arcom szenvedélyesebben megcsókolt. Nyelveink összeértek… A gyönyörök végén arra ébredtem, hogy Car ott fekszik ott mellettem meztelenül, édesen szunyókálva. Akkor esett le, hogy mit csináltam. Óvatosan felültem, és magam elé bámultam, és a fejemet fogtam. Éreztem, hogy valaki puha keze átkarolja a derekam, és puszikat lehel a nyakamra. A szöszi volt az. Felkelt.

 - Car, kérlek most menj el. – mondtam ki.

 - Tessék? – döbbent le.

 - Jó hallottad, ennek meg sem kellett volna történnie. Hülye voltam. Többször ez nem fog előfordulni, és ne keress. – köptem a keserű szavakat felé, mialatt csak magam elé tudtam bámulni.

- Akkor ez neked semmit sem jelentett? – fojtotta vissza a sírást.

 - Caroline. – fordultam meg és mélyen a mélykék szemeibe néztem. – Bár azt tudnám mondhatnám, hogy nem, de nem tudom. Sajnálom.

 - Értem. – állt fel és kiment a fürdőszobába, hogy rendbe szedje magát, és elmenjen. Én még az ágy szélén ültem, és csak a fejemet fogtam. Azon gondolkodtam, hogy tényleg ennyire szerethettem azt a lányt, aki megcsalt? Tízperces bambulásomból a telefonom csöngése szabadított ki. Mats vigyorgó feje vigyorgott a kijelzőn. Felvettem.

 - Mondjad haver. – sürgettem.

 - „ Mikor jössz vissza?”

 - Ma két órakor indulok

 - „Marco! Már egy óra van”.

 - Basszus, már pakolok is, és indulok.

„ Csörögj, ha elérted a DURTMUND táblát, oké?”

 - Oké. - Felvettem a boxeremet,egy farmert, és egy fekete inget. Összepakoltam a cuccaimat, és leszaladtam. Finn értetlenül nézett rám, de elmagyaráztam neki, hogy Dortmund nem épp a szomszédba van, és indulnom kell, hogy időben hazaérjek. Szorosan magamhoz húztam anyát, és beszívtam az illatát. Apa épp akkor ért be egy korsó sörrel a kezében. Oda jött hozzám, és ölelés közben a fülembe súgta,hogy, vigyázz anyádra, ha meghalok.” Majd eltolt magától és leült a kanapéra. Meg sem tudtam szólalni,csak sarkon fordultam, és kimentem a kocsimhoz. Beszálltam, és beindítottam, majd a fűtést is bekapcsoltam. Kifordultam a fő útra, majd egyenesen az A7-es autópályán keresztül, 6 óra múlva már Dortmundban voltam. Most senkihez sem volt kedvem, így nem hívtam, és nem is szóltam senkinek, hogy hazaértem. Nyolc óra volt. Felhajtottam a kocsifelhajtóra, kiszálltam, és a bejárati ajtó felé indultam. Kinyitottam. Mikor beértem, csak lehajítottam a táskát, és a szobámba siettem. Levettem a farmert, és az inget. Egy régi pólót vettem fel majd lefeküdtem aludni. Otthon, édes otthon.