7. Fejezet ROXY

Sziasztok.
Már nem akartam tovább húzni, szóval megérkezett a várt rész, a találkozás. Írjatok véleményt, pipáljatok, vagy szavazzatok. xxpuszixx

December 31. Szilveszter  a NAGY NAP

 Reggel szinte kipattant a szemem, ránéztem az órámra, és már fél nyolc volt. Felkeltettem Miát, majd átrohantam, hogy a lusta menedzseremet is felkeltsem. James dörmögve hozzám dobta a párnáját, s tovább aludt. Muszáj voltam kiráncigálni őt, ami az én 60 kilómmal az ő 80 kilóját nem is volt olyan egyszerű, mint azt először gondoltam. Végül sikerült, és levánszorgott, hogy egyen valamit, s igyon egy jó erős kávét. Én a fürdőszobába mentem volna, ha Mia el nem foglalta volna. Míg egy normális ember hat-hét perc alatt lezuhanyozik, addig neki kell egy fél óra, úgyhogy addig visszasétáltam a szobámba, hogy elővegyek a ruhapróbára valami értelmes darabot. Igen, ma elég pörgős napom lesz, mivel ma lesz a fellépés, és a folyamatos, mindennapi próbák miatt nem is volt időm se rá, se a fodrászhoz, sem pedig a kozmetikusomhoz elmenni. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy sütött a nap. Visszatettem a szekrénybe a nagykabátot, és a csizmát, és elővettem egy egyszerűbb, lengébb szettet. Mire végeztem, Mia kisasszony is kifáradt a zuhany alól.

-          Végeztél? – néztem rá a nevetést visszafojtva, mert a feje egyik oldalán a haja csupa hab volt. – Gyere, csak nézd meg magad. – mikor meglátta magát, elkerekedett a szeme, és visszatipegett, hogy rendbe tegye magát. Nem sokkal később, miközben a fürdőszoba ajtón dörömböltem, James jött felfelé egy gőzölgő pohárral a kezében.

-          Kész vagytok már? – mormogott.

-          Úgy látszik? - mutattam az én egyedi pizsamámra.

-          Mia, siess már! Ne tetvészkedj annyit! – ordított be.

Erre a drága nagyságos kisasszony barátnőm is kijött, már cakkul-pakkul készen, felöltözve, kisminkelve. Mikor bejutottam az ajtón ledobáltam magamról a” pizsamámat”, majd megrohamoztam a zuhanykabint. Magamra engedtem a melegvizet, és hagytam, hogy végigfolyjon meztelen testemen. Kinyúltam a tusfürdőmért, amit a kezembe nyomtam, és magamra kentem, míg a bőrömet el nem borította a hab, de nem sokáig élvezhettem, mert sietnem kellet Mia miatt, mert már így is késésben vagyunk. Kiszálltam, megtörölköztem, majd magam köré tekertem a törölközőt. Nagy nehezen megszárítottam a hajam, nagy kínszenvedés árán, majd kivasaltam. Ránéztem a telefonomra, már negyed tíz. Beszaladtam a szobámba, hogy felvegyem a kikészített darabokat, majd leszaladtam a konyhába, hogy betermeljem, a már elhűlt pirítósomat. A barátnőm, és a menedzserem, már a bérelt Audinkban ültek, és rám vártak. Kiszaladtam az ajtón, kikerültem a pocsolyát, és bepattantam az anyósülésre. James beindította a motort, kitolatott, és kifordult a főútra. Ismeretlen környéken autóztunk, mikor is egy hatalmas épület előtt megállt, és kiszállított. A bejáratnál fotósok fogadtak, és riporterek. Mia egy, két fotósnak bepózolt, de aztán jött ő is. Bent fiatal lányok sürögtek forogtak hatalmas sarkú cipőkben, és mini ruhákba, bazinagy ruhatartókkal, és papírkötegekkel a kezükben. Az információs pultnál egy aranyos szöszi segített ki minket, vagyis Jamessel beszélt, majd megmutatta a liftet. Mia és én elindultunk, de a menedzseremnek ezek szerint olyan sok ideje volt, hogy leállt flörtölni az egyik titkárnővel. Kisidő múlva észre vette, hogy már csak rá kell várnunk, úgyhogy elköszönt bájosan, és utánunk szaladt. Beszálltunk a liftbe ami bűzlött a rengeteg ruhaszag, és parfüm keverékétől. Megindultunk lassan felfelé a harmadik emeletre, ahol a fellépési ruháim várnak, és komoly divattervezők kiválasztják, hogy melyik ruha lenne a legmegfelelőbb szilveszterrel. Mikor kiszálltunk, egy mogorva, öreg nő állt velem szemben, és végig mért, majd elhúzta a száját.

-          Rengeteg dolgunk van, úgyhogy, kérem siessenek. – rázott kezet, és elindult az irodája felé.   

Megindultunk utána, és egy ruhákkal teli teremben találtuk magunkat. Engem hátra hí  vtak az öltöztetők. Miát, és Jamest pedig leültették.

1 Ruha

2. Ruha

3. Ruha

4. Ruha

Már egy óra tízperc volt mikor is megtaláltam a tökéletes ruhadarabot. Felvettem, és kimentem a rövid, fémes kifutón. Erre a ruhára még az öreghölgy is felkapta a fejét. Végül eldöntöttük, hogy ez lesz. Visszaöltöztem, és irány a fodrász. Mire kiértünk az épületből, már két óra volt. Beszálltunk az Audiba és indultunk a fodrászhoz. Nem volt messze a ruhaszalontól. Beálltunk a parkolóba, majd James lerendezte ezt is miután bementünk. Leültem a forgószékbe, hátrahajtottam a fejem, és éreztem, ahogy melegvizet engednek rá. Finom illat csapta meg az orrom. A sampon volt az, amivel kimosták a hajam, majd megszárították. Egyenesbe vágták a végeket, és eltüntették a töredezéseket.  Miután itt is végeztünk, fizettünk, és mentünk a kozmetikushoz. A telefonomra néztem, és már láttam, hogy negyed négy volt. Hat órára kellet a színházban lennem.  Miután mindennel végeztünk, hazamentünk, ahol a nagyiék, épp kajáztak. Mi is leültünk hozzájuk falatozni, de én nem ettem sokat, mert még így két év után is remeg a gyomrom, főleg, hogy egy olyan országban lépek fel ahol még eddig sosem.  Az evés után felszaladtam, hogy lezuhanyozzak még egyszer, majd Mia jött be utánam. Míg ő zuhanyozott, addig én elkészítettem a sminkem, felvettem a ruhám, és a cipőm, és letipegtem a lépcsőn. Az előtérben nagypapa mosolygott rám büszkén, majd a megható pillanatot a tele szájjal közbevágó James rontotta el.

-          Hogy kicsípted magad?! – néztem rajta végig.

-          Te sem panaszkodhatsz. – mosolygott.

Megérkezett Mia is aki belém karolva megnézte a telefonján az időt, már háromnegyed hat volt, vagyis indulnunk kellet. Elköszöntünk a nagymamától, és nagypapától, majd indultunk is. Kint az Audi  felé, vettem az irányt, de James megragadta a karomat, és az út felé kezdett húzni. Az útszélén, egy hófehér limuzin állt. A sofőr besegített minket, majd bezárta az ajtót. „Na Roxy innentől már nincs vissza út, ha leégsz, azt egy életre megjegyzik, de azt is, ha te leszel a legjobb.” – Mondtam magamba lecsukott szemmel. Az út rövidebbnek tűnk a megszokottnál. Szinte egy másodperc alatt odaértünk. Mikor kinyílt a limuzin ajtó, a fotósok kameráinak kereszttüzébe kerültem. Mindenhonnan csak fényvillanásokat láttam. A színház bejárati ajtaja után vörös szőnyeg volt leterítve, mint a gálákon szokott.  Már javában tartott a buli, amikor hírtelen hátulról valaki odaköszönt. Durm volt az akivel a repülőn ismerkedtem meg.

-          Szia Roxy. Hát te? – csókolt kezet és mosolyogva végigmért.

-          Szia. Ezt én is kérdezhetném. – mosolyogtam. Eddig észre sem vettem milyen szép a mosolya. Sajnos nem az esetem, de azért irigylem a barátnőjét.

-          ÁÁÁ csak pár barátommal benéztem, mert meghívtak, és hát egy ilyen alkalmat nem lehet kihagyni. Már ezért megérte idejönni. – kacsintott. – na, de te hogyhogy itt vagy.

-          Fellépek. – próbáltam túlkiabálni az épp akkor felcsendülő Selena hangját.

-          Énekelsz? – döbbent le.

 Válaszul csak bólogattam, és gyorsan elköszöntem, mert mennem kellet, hogy meg csinálják a mikrofonomat. A színpad mögött Patrick fogadott szikrázó mosollyal. Elmagyarázott minden tudnivalót, majd egy magas férfihez invitált, aki egy hosszú kábelt tartott a kezében. Gondolom az a mikrofon… 

*Éjfél előtt tíz perccel. *

Már hallottam, ahogyan a közönség Pinket élteti és visszakövetelni. Csak azon kattogott az agyam, hogy el ne rontsam, le ne égjek, el ne botoljak, vagy essek. Míg végül megláttam Pink rózsaszín végű, felzselézett haját, és akkor már tudtam, hogy most már tényleg nincs visszaút. Vettem egy mély lélegzetet, és kiszaladtam a színpadra. Így teltházzal még nagyobb, mint mikor üres. A közönség már bóbiskolt. Ezeket az embereket az én először lassú, majd hírtelen felgyorsuló szilveszteri számom felkeltett. Mindenki tombolt, én pedig mint aki majd kiugrott a bőréből, úgy énekeltem, és ez a mögöttem álló táncosokra is igaz volt. Mikor végeztem, gyorsan leszaladtam, és kiittam az üvegemet, és a nézőtérre sietve megkerestem Miát, és Jamest, hogy boldog új évet köszönjek nekik, de megint összetalálkoztam Durmmal.

-          Eszméletlen jó voltál Roxy. – dicsért és már nem volt épp józan.

-          Köszi, Durm, de hol vannak azok a barátaid, akikkel jöttél , mert neked szerintem elég volt a buliból.

-          BULI VAN APRAJAFALVÁN. – ordibálta.

-          Szuper. Szóval hol vannak? – kérdeztem tőle ismét.

-          Ott a szöszi, és a másik öltönyös az asztalnál. – magyarázta, bár nem sok mindent értettem.

A karját a vállamra helyeztem és odavittem az asztalhoz.

-          Hú haver neked aztán jó éjszakád lehetett? – kérdezte a szöszi.

-           Mennyit fizettél a szolgáltatásért? – kérdezte a másik fickó.

-          Milyen éjszaka? Milyen szolgáltatás? – bámult össze vissza, míg végül a fekete hajú, magas fickó felállt, és mellém állt. – Ezért a szolgáltatásért. Akkor leesett. Azt hitték, hogy egy büdös ribanc vagyok, aki miatt van berúgva Durm. Nekem se kellet több, lekevertem neki egy akkora pofont, hogy szerintem a helye még reggelre is ott marad a helye, majd elviharzottam. Pofátlan banda.  Miközben Miát, és Jamest kerestem valaki hátulról megragadta a karom. A szöszi volt az, az asztaltól az előbb. Idegesen fordultam hátra, és mélyen a szemébe néztem. Szép kék, ártatlan szemei voltak, de nem tudott meghatni, és nem is érdekelt.

-          Mi van? Te is kérsz egyet, - üvöltöttem rá, pedig ő nem szólt semmi rosszat.

-          Hó-hó-hó. Nyugi. Csak Mats barátom miatt akartam bocsánatot kérni, hogyan kárpótolhatnánk.

-          Sehogy, el van felejtve.

-          Egy ebéd holnap, amit Hummels fog állni, a barátnőjét, és a menedzserét is meghívjuk.

-          Honnan tudja, hogy kikkel jöttem? – érdeklődtem, már egy kicsit nyugodtabban. Értelmes fickónak tűnt, nem úgy mint az a másik vadbarom Mats vagy hogy is hívják.

-          Durm. – mosolygott az asztal felé ahol Erik épp akkor esett le a székről.

-          Nem is tudom…

-          Nyugodjon meg csak bocsánatkérés. Egyébként, máskor normális, csak most nem épp józan.

-          Maga miért nem ivott?

-          Vezetek. – mosolygott. Ekkor megérkezett Mia is.

-          Üdv. Megzavartam valamit karolt át.

-          Nem dehogy is, de öm…. Hogy is hívják magát?

-          Marco.

-          Na szóval, majd elmesélem csak a lényeg, hogy Marco meghívott minket ebédelni egy kis kárpótlásul.

-          Milyen kárpótlás,? - értetlenkedett.

-          Majd elmondom, de most mennünk kell. Viszlát Marco.

-          Hé, várjon, egy számot kaphatok, hogy eltudjam érni, a holnapi nap folyamán.

-          Persze, Mia van nálad toll.

-          Tessék. – nyújtotta át. Leírtam egy fecnire, majd a nevem, és elköszöntünk. Mia vigyorgott, mint a vadalma. Nem értettem mi baja. Nagy nehezen utat törtünk a még tomboló tömeg között, míg végül kijutottunk. A limuzin már várt minket. Beszálltunk hullafáradtan, és elindultunk hazafelé. Levettem magamról a kényelmetlen cipőt, és ruhát, összefogtam a hajam, és a már akkor rajtam lévő pizsamámban bezuhantam az ágyba. Megcsörrent a telefonom jelezve, hogy üzenetem jött. „ Holnap tizenegy óra. Casandra étterem. Borussia út 56. xxMarcoxx”…